Vélemény: Rejtély

Özvegye készséggel nyilatkozott és nyilatkozik azóta is a sajtónak. Kardos Lajos azt állítja: ő így harcol a gyilkos kézre kerítéséért. Nem akarja, hogy a tragédiájuk a feledés homályába vesszen.

Egy év telt el a gyilkosság óta, s az ügyről napvilágot látott temérdek információ ellenére az embernek az a benyomása: semmivel sem lettünk okosabbak. Ennél persze jóval nagyobb fájdalom, hogy úgy tűnik: a rendőrség sem jutott előrébb. A nemrég felajánlott ötmilliós vérdíj is azt jelzi, hogy a nyomozók továbbra is a sötétben tapogatódznak.

De miért érezheti úgy még a laikus is, hogy ez egy különleges eset? Miért foglalkoztatja fokozottan a közvéleményt a soroksári gyilkosság? Hiszen nem telik el úgy hét, hogy valami borzalom ne kerülne az újságok címoldalára. Tavaly 154 gyilkosság történt Magyarországon, egy évvel korábban 113, 2011-ben 142 emberrel végeztek. Csakhogy a rendőrség e bűncselekmények többségét hamar megoldotta. Az emberölési ügyek esetében kilencven százalékhoz közelít a felderítettségi mutató.

Gyurik Krisztina halálát azonban körüllengi a rejtély. Az újságolvasó ember pedig az indítékokról találgat. Valakik egy régi sérelemért álltak bosszút a családfőn? Vagy maga a férj áll a gyilkosság hátterében? Egy kikosarazott szerető ölhetett? Vagy egy kontrollt vesztett férfihorda kapta el a kocogó nőt?

A rendőrség – érthető módon – nyugalmat szeretne a nyomozás körül. Ám addig aligha csillapodnak le a kedélyek, amíg a gyilkosok közöttünk járnak.