Vélemény: Pró és kontra

Álszentek

Szerintem az úgy volt, hogy Ötzi épp hazafelé bandukolt a kupiból, elégedetten idézte fel a mámoros pillanatokat, fickós kedvét a metsző alpesi szél sem lohasztotta. Aztán jött a lavina, és ötezer évre elnyelte a kőkorszaki szakit. Tudományosan nem tudnám alátámasztani e történet hitelességét, azt viszont a kutatók sem vitatják: ősi mesterség a prostitúció.

A kereslet és a kínálat konstans, történelmi koroktól független. Kik állnak a kereslet oldalon? Mindenki. Az idős és a fiatal. A házas és a nőtlen. A hívő és az ateista. A kőműves, az asztalos, az orvos, a rendőr. Az unga-bunga politikus.

Olvasom, hogy a prostik ésszerű szabályozást követelnek a szakmájuknak. Azt is joggal tehetik hozzá: ­emberek, ne legyetek álszentek! (Máté Sándor)

Megalázó

A prostitúció nem csak azt alázza meg emberi méltóságában, aki elszenvedi, hanem azt is, aki azt igénybe veszi. Mindegy, férfi vagy nő a prostituált és a kuncsaft – nő ritkábban vesz pénzért, előnyökért szexet, de előfordul –, mindketten kárvallottak, még ha ők ennek nincsenek is tudatában.

A bűnös azonban az, aki a másik ember testét úgy használja, mint valami tárgyat, eszközt a fizikai szükségletei kielégítésére, visszaélve a kiszolgáltatottságával.

S bár a kuncsaftok szívesen ringatják magukat abban a tévhitben, hogy ők megélhetést, munkát biztosítanak a prostinak, aki maga választotta ezt az életet, valójában az emberhez méltó élettől fosztják meg. De e férfiak uralta világ mégis az áldozatot bünteti. (Zimber Szilvia)