Vélemény: Gyerekmunka

Ez, ha a szülő mondjuk nem boncmester, pénzbehajtó vagy vájár, ideig-óráig működőképes is.

Most is itt ül velem szemben Kovács Vince kollégám kislánya, a 10 éves Lalu, de ő mondjuk nemrég lett tánc­világbajnok, az egész szerkesztőség gratulált neki, ő már interjúalanynak számít.

Más a helyzet az olyan gyerekekkel, amilyen én voltam. A papám munkahelyén, egy tervezővállalatnál mindig leültettek az asztalhoz, kaptam papírt és ceruzát, hogy rajzolgassak, de mivel speciel utáltam rajzolgatni, így maradt a vállalati büfé, a liftezés, illetve olyan embe­rektől hallgatni, hogy milyen nagyot nőttem, akiket szerintem még életemben nem láttam előtte.

Ennek ellenére szerettem ott lenni, mert nem kellett iskolába menni, és az volt a lényeg.

Bár a kölyküket dolgozni cipelő szülőknek ez kényszermegoldás, tény, hogy a munkahelyükkel igen jót tesznek.
Egy gyerek jelenléte ugyan­is megváltoztatja a közösséget. Hirtelen, ha rövid időre is, de mindenki kedves lesz, még a legbarátságtalanabb munkatárs is mosolygósan kérdezi a megszeppent kollégagyermektől, hogy milyen lett a bizonyítvány, még ha valójában baromira nem is érdekli.

Nem beszélve arról, hogy kiskorú jelenlétében a gép előtt kimondott ba… meg is sziszegéssé transzformálódik, és a főnöki utasítás mellé toldott „kénedekurvagyorsan” is megszelídül.

Aztán szeptemberben becsengetnek, és helyreáll a világ rendje.