Ötven évvel ezelőtt egy negyvenéves asszony idősnek számított. Faluhelyen fekete kendőt kötött, és a legtöbb esetben egy-két unoka forgolódott körülötte.
A civilizációnak megannyi negatívumát kell elviselnünk nap mint nap. Egészségtelenebb ételeket eszünk, károsabb levegőt szívunk, a sarki fűszereshez is autóval járunk, a barátainkkal csak a Facebookon beszélgetünk. Romboljuk magunkat és a körülöttünk lévő környezetet.
Ám szerencsére a XXI. század jónéhány építő vívmánnyal is bír. Például rohamosan fejlődik az orvostudomány. Így ma már azokon a párokon is tudnak segíteni, akiknek természetes úton nem sikerül teherbe esni, a műszerek pedig a magzat első szívdobbanását is észlelik, néhány héttel később pedig három dimenzióban rajzolják ki a baba arcát.
Ötven évvel ezelőtt egy negyvenéves asszony idősnek számított. Faluhelyen fekete kendőt kötött, és a legtöbb esetben egy-két unoka forgolódott körülötte. Szégyenként élte meg, ha őszülő fejéhez babától kerekedő pocak társult. „Vakarék” – így nevezték a késői gyereket, aki sokszor hatodikként, hetedikként vagy tizenkettedikként látta meg a napvilágot. Ám manapság szó sincs szégyenről, sőt csodájára járnak annak a nőnek, aki negyvenen túl veszi a bátorságot az anyaságoz.
És miért ne venné? Az orvostudomány modern eszközeivel garantált a biztonságos fejlődés. A jól felszerelt szülőszobákban minden komplikációra fel vannak készülve. Ráadásul a kutatások szerint az idősebb anyák gyermekei sokkal intelligensebbek, mivel szüleik már megfelelő élettapasztalattal nevelik őket. Egy negyvenes anya nyugodtabb, türelmesebb, mint huszonéves társa. Valódi csodaként figyeli a kicsi fejlődését.
Mérhetetlen Fésűs Nelly és Vajtó Lajos boldogsága is. Ők sem tervezték, hogy szerelmüknek gyümölcse lesz, ám most annál jobban várják azt a kis embert, aki az elkövetkező évtizedekben fiatalon tartja majd őket testileg és lelkileg.
