Vélemény: Hittel

Magyarországon már azt bolondnak nézik, aki négy-öt gyereket nevel, még ha természetes úton szülte is őket. Hát még őt!

Volt egy kollégám, tejben-vajban fürösztötte egy szem fiát, és mindig hangoztatta: nem akar másik gyereket, ennek az egynek szeretne megadni az égvilágon mindent. Megkérdeztem tőle: akkor miért tagadod meg a fiadtól a legfontosabbat, a testvért? Meg­ütközött ezen, és talán el is gondolkodott. Min­den­esetre később még egy fia született.

Barátaim között is van, aki azért nevelt egykét, hogy mindent megadjon neki, és kétségbe van esve, mert az egykéje már a negyedik babát tervezgeti. Pótolja szülei mulasztását. Az egykések azt hiszik: több gyerekkel többször annyi gond van. A nagycsaládosoktól tudhatjuk, hogy ez nem igaz. A gyerekek egymást is nevelik, és a szeretet megsokszorozódik.

Van abban valami gyönyörű, ahogyan ez a berettyóújfalui család gondolkodik: ha ad az Isten bárányt, majd ad hozzá legelőt. Ez az ősi bizalom és hit átsegít minden nehézségen. Ebből a szempontból mindegy, hogy baptista, római vagy görög katolikus, mohamedán avagy buddhista valaki, esetleg a sors igazságosságában hisz, vagy önmagában bízik végtelenül.

A lényeg az, hogy bátran játssza ezt a nagy társasjátékot, az egyszeri és megismételhetetlen kalandot, az Életet, nagy szeretettel és odaadással, mindig a jelen adta örömöt és bánatot megélve, azzal a bizonyossággal, hogy mindig lesz valahogy, és az jó lesz úgy.

Ez az, amit érdemes eltanulni tőlük.