Hogy újabban ismét trendi szakállt viselni, az nem vitás, de vajon minden nő örül ennek? A Bors két kolléganője megmondja a tutit: legyen szakáll, vagy ne legyen?
A szőrös az igazi
Nem számít, hogy bajusz, kecskeszakáll vagy bozontos fazon, egy férfiarcra szerintem nemhogy szabad, kell is szőrzetet növeszteni. Ez már csak evolúciós szempontból is fontos női igénnyé vált, bevallom, a párom puszija is jobban esik, ha egy kicsit szúr.
A szakállas vagy borostás arc ugyanis azt jelzi nekünk, hogy a kiválasztott férfi egészséges, megfelelő a hormonháztartása.
Míg egy csupasz arcú hím az érettség és a sármosság jegyeit kénytelen valahogy máshogy, sokszor drágább eszközök-kel (férfias illattal, elegáns nyakkendővel) a szebbik nemnek közvetíteni. Az arcszőrzet tehát praktikus csajmágnes. Bár csak akkor vonzó, ha ápolt, és nem egy dzsungelből szabadult ősember benyomását kelti.
Csupaszon szeretem
Kiver a víz attól, akinek az arca szőrös. Bár többnyire a természetesség híve vagyok, számomra ez ápolatlanságot üzen. Na jó, kivéve a szépen nyírt bajusz, azt még elviselem, de csak akkor, ha nem szúr.
A borostát még akkor se csípem, ha az a divat, mert az aztán tényleg olyan, mintha a teremtés koronája arra se venné a fáradtságot, hogy emberi formát öltsön.
A legnevetségesebbnek a formára borotvált szakállakat tartom: a kecskeszakállt, a barkót, a kétoldalt a száj mellett futó szőrpamacsot, mert az aztán se nem természetes, se nem ápolt. Akkor már ugyanazzal az energiával meg is borotválkozhatna a viselője.
Én a botorválkozást a nő iránti tiszteletnek tekintem. Jaj az uramnak, ha ezt elmulasztja!
