Tetszik nekem ez a robotügy. Mennyivel kellemesebb is lenne a munkám, ha a robotszerkesztőre bízhatnám a kollégák nógatását, a kéziratok átnézését, a tutira olvasóbarát címlap kitalálását. Én meg közben – ahogy Korondi professzor, az ismert „robotológus” mondja – mást dolgozhatnék. Mondjuk futóedzésterveket állítanék össze…
A jövőben az embereket helyettesítő gépeket fejlesztő tudósoknak, mérnököknek azon kell elgondolkodniuk, melyik szakmában milyen speciális tudásra van szükség – erre utalnak megszólalóink is összeállításunkban –, hiszen mondjuk egy magas hőmérsékletet nem álló tűzoltórobot nyilvánvalóan alkalmatlan feladata ellátására.
Nagy kérdés, hogy ha egy masinára bízzuk a munkánkat, mi a jó: a gép legyen gépiesen pontos, precíz, kiszámítható, viszont a tökéletessége miatt rideg és nem szerethető, vagy legyenek gyarlóságai, mint az embereknek, akiknek a képére alkották?
Mondjuk a rendőrrobot a piroson áthajtót azzal állíthatná le: „uram, ön tilos fényjelzésen áthaladás tényállását valósította meg, ezért ön ellen szabálysértési eljárás folyamatba helyezését eszközlöm”. Az orvosrobot a vizsgálat után receptet írna: „ezt szedje be, jövő héten jöjjön vissza, ne kérdezzen, ne akarja tudni, mi a baja! Majd elmúlik. Viszontlátásra. Kérem a következőt!” Az éjjeliőrrobot is akkor lenne hiteles, ha valami érték eltűnése után így védekezne: „nem, kérem, nem aludtam, csak kiszaladtam a fáradt olajat kiengedni, addig történhetett valami, nem tehetek semmiről”.
Na, és mit mondana a politikusrobot? „Kérem, rakjon be egy vastag köteg húszezrest egy nokiásdobozba, s tolja be a szenzorom mögé!”
Talán nem csak a munkában lehetne masinákat beállítani az emberek helyett, a családban is sok haszon lehetne belőle. Egy gépanyóst azért nehezebb utálni, nem?
(Cikkünket itt olvashatja)