Van-e különbség bűn és bűn között? Hát persze, nem ugyanaz mondjuk almát lopni a szomszéd fájáról, mint agyonverni valakit. Van-e olyan bűn, ami nem is az, hanem ügyesség, leleményesség, okosság, apró csínytevés? A magyarok többsége szerint – nem közvélemény-kutatás, tapasztalat – sajnos van.
Számla nélkül dolgozó vízvezeték-szerelővel dolgoztatni? Természetes. Bliccelni a villamoson? Csibészség. Kiskorúnak hazudni a 18 éves, de kölyökképű gyereket? Vagányság. Tízpennys helyett a jóval kisebb értékű tízforintossal fizetni az automatákban? Magyaros agyafúrtság. (Talán még büszkék is vagyunk rá, hogy más, kevésbé dörzsölt náció fiainak nincs ennyi eszük).
Utóbbi trükkel egyébként két „élelmes” magyar fiatal Londonban 13 millió forintos csalást követett el, gondolom, erre már azért senki nem csettint elégedetten: ügyes. Szóval 13 milliós „pénzváltás” már elítélendő, a 37 forintos (ennyit ér egy tízforintos tízpennyskét felhasználva) viszont nem. Hát akkor mennyi? Hol a határ? 370 forintnál? 3700-nál? 37 ezernél? Vagy még följebb?
A jog természetesen megkülönböztet az összeg nagyságának függvényében (szép is lenne, ha 37 forintért börtönbe zárnának), s az erkölcs is ezt teszi. Tényleg nem mindegy, mekkora összeggel szélhámoskodunk. De könyörgöm: a megkülönböztetés ne az legyen, hogy bűn vagy nem bűn, hanem az: nagy bűn vagy kis bűn.
Tudom, ezt olvasva, sokan most csak legyintenek: ugyan már, mit papol ez nekünk!? Pedig higgyék el nekem: egy egészséges társadalom felépítése ott kezdődik, hogy nem bliccelünk, nem csalunk, nem lopunk – sem kicsiben, sem nagyban. Emlékezzünk csak, mit énekelt negyed százada a Piramis!
„Élni így nem lehet,/Rossz lesz majd az életed,/Megtéveszt a gyönge szél,/A becsület ennél mégis többet ér.”
(Cikkünket itt olvashatja)
