Furcsán működik a világ. Az emberiség minden évben körülbelül 1000 milliárd dollárt költ el fegyverkezésre. Ne kérjék tőlem, hogy ezt az összeget átváltsam forintra, a lényeget így is mindenki érti: ez brutálisan nagy összeg!
Szóval furcsán működik a világ, hiszen a halandó számára értelmezhetetlen mennyiségű pénzt fordítunk olyan eszközökre, amelyek segítségével megrövidíthetjük egymás életét. Tankokra, bombázókra, hadihajókra és a közvélemény számára ismeretlen, szupertitkos fejlesztésekre folynak el a milliárdok – ahelyett, hogy a hatalmak létünk jobbá tételére fordítanák e gigászi vagyont.
Például kutatásra. Olvasom, hogy svéd orvosok sikeresen hajtottak végre méhátültetést. És a híradásokban gyakran beszámolnak a rák elleni harc részsikereiről, különböző, eddig a sci-fi kategóriájába sorolható műtéti eljárásokról, kezdeti fázisban lévő, biztató kísérletekről is. Úgy tűnik, hogy az orvostudomány fejlődésének manapság csak az anyagi keretek szabhatnak gátat. A megvalósíthatóság terén a határ a csillagos ég – csak legyen, aki állja a cechet.
Miközben az emberiség sorra győzi le a különböző nyavalyákat, egy igen súlyos kórra nem talál ellenszert. Önpusztító hajlam – örökletes, s egyelőre gyógyíthatatlan betegség. Aggasztó jelenségek – háborúk, gazdasági kizsákmányolás, éhezés, környezetszennyezés, erdőirtás, a bolygó tönkretétele – alkotják a tünethalmazt, amelyet felismerni, diagnosztizálni már sikerült, az ellenszer kifejlesztése azonban még várat magára.
Pestiesen szólva: nagy baj az agybaj. De a kutatók már a fejünkben turkálnak. S ki tudja? Egyszer talán nem csak a méh, a máj, a szív átültetésére lesznek képesek, de kiirthatják a lelkeket megfertőző „vírust” is.
