Vélemény: Tízezer perc

Nekünk öregebbeknek visszajönnek a régi ízek, illatok! Újra érezhetjük a hetvenes, nyolcvanas évek langymeleg brűgölőjének semmi mással össze nem téveszthető, erjedő iszapszagát. A fiatalok meg bámulhatnak, hogy miféle maskarák forogtak egykor a képernyőn, és nem értik majd, hogy mit esznek ezeken az alakokon az öregek. Kísértetjárás Magyarországon 2013, mert ez kell a dolgozóknak!

Most persze majd nem számít, hogy a Hofi büdös bolsi volt, és a már régen kirúgott televíziósok mind-mind a kommunizmust terjesztették, a mocskos internacionalizmust, hazudtak reggeltől estig, hogy elaltassák a rendes magyar ember éberségét. Ha meg mégsem, hát biztosan csak az előre eltervezett szelep szerepét játszották.

Az elnyomás persze csak úgy globálisan igaz, részekre szedve marad az aranyos Rózsa Gyuri a hülye telefonjával, az Ablak, meg Panoráma azzal a csinos emberrel, a Hajdúval, és mellette az a bitang jó csaj, a Kondor Kati. (Mennyi élet, mennyi út, te jó Isten!)

Éberség persze kell majd a nosztalgiatévében is! Kell néhány harcedzett káder, aki tudja, hogy mit szabad manapság, és mi az, ami felháborítaná a végre szabadon lélegző nemzetet. Ők majd kellő hozzáértéssel turkálnak az archívumban, és elég lesz egy kicsinyke nyissz!, hogy eltűnjön az a csúnya kommunista agitáció.

A régi Magyar Televízió az emlékezetes műsoraival, figuráival maga volt a Kádár rendszer. Ellentmondá­saival, aljasságaival, emberi pillanataival, örömeivel együtt. Ezt hozza most vissza pártunk és kormányunk, hogy maga is megfürödhessen enyhet adó pocsolyájában. És azért, mert ez kell a dolgozóknak! De tényleg!
Boldog karácsonyt mindenkinek!