Saját mohóságunk áldozatai vagyunk. Nekünk kell télen paradicsom, északon déligyümölcs, olyan tej, ami hónapokig eláll, foszlós fehér kenyér és irreálisan nagy karfiolfej.
Miattunk, vásárlók miatt vetik be a kémia minden tudományát, tesznek az ételbe egyre rafináltabb ízfokozót és csomósodásgátlót, színezéket és tartósítót. Külön-külön mind az egészségügyi határérték alatt van. Csak azt nem tudja senki, mit okoznak ezek összeadódva.
Vagyis tudjuk. Soha ennyi rosszindulatú daganat, ízületi fájdalom, migrén, puffadás, magas vérnyomás, elmeszesedett érrendszer nem volt, mint manapság. S jöhet a kémia egy másik iparága: a reklámban a töltött káposzta mellé emésztéssegítő gyógyszert adnak, a fejfájást elmossa a pirula – az ok persze megmarad –, és a szíverősítő, memóriajavító gyógyszert úgy kínálják, mint a cukorkát. Aki egyszer elkezdett gyógyszert szedni, tudja, hogy abbahagyni nem lehet, és egyik hozza a másikat.
Azt mondta a Budapesten vendégeskedő indiai ájurvéda orvos, az a bajuk az európaiaknak, hogy mindent megfőznek-megsütnek, fehérjével tömik a szervezetüket, és túl sok készételt esznek. Ő ide sorolja az ízesített sajtokat, vajakat és felvágottakat is. Gyógyítási módszere egyszerű: elmondja betegének, mit egyen, és mit ne. Hasonlóan gyógyít egy magyar természetgyógyász, aki csak azt fogyasztja, ami a saját biokertjében megterem, és maga dolgoz fel mindent. Hogy az időbe telik? Azt mondja, megéri, hiszen tovább él, ráadásul jó közérzettel. Miért várják el az emberek, hogy jól működjön a szervezetük, ha rossz üzemanyagot adnak neki pici gyerekkortól fogva? – kérdezi.
De, aki egészségesen akar enni, csak magára számíthat. Az üzletek polcait elárasztja a szemét. S így lesz ez mindaddig, amíg azért adunk pénzt.
