– A leghidegebb nyár jön, esőzések, viharok várhatóak – kürtölték tele a sajtót áprilisban a jósok. No persze, nyakig érő hóban én sem tippeltem volna másra, de hát ugye a tippelés meg a hasraütés meglehetősen távol áll a szakmaiságtól. Márpedig ilyesmit még nyomokban sem lehet felfedezni a remeklő előrejelzésekből.
A huszonfokok helyett jöttek a negyvenek, a viharok helyett pedig nemhogy záporok, de még csak egy kis szellő sem. Egy folyó még ki is száradt ráadásul. Persze azokat sem tudom megérteni, akik azután, hogy májusban bemagolják az időjárást szeptemberig – mégis hogyan lehetne megmondani egyáltalán ennyivel előtte a pontos hőmérsékletet? – még számon is kérik az „esetleges” tévedéseket.
Pedig a hónapokra szóló időjóslás semmiben sem különbözik attól a népi hiedelemtől, miszerint ha a medve februárban meglátja az árnyékát és visszamenekül a barlangjába, akkor még hosszú lesz a tél.
A kánikulára is kitalálhatnánk valamit hasonlót: például ha a medve kisétál a 40 fokra, és feldobja a talpát, akkor még jó sokáig meleg lesz. De legalábbis aznapra biztosak lehetnénk az időjárásban. Vagy még akkor sem.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.