Az történelmi szükségszerűség volt, hogy a rendszerváltozással átírták a történelem- és irodalomkönyveket. De aztán jöttek az alternatív iskolák, a hat- és nyolcosztályosok, a szűnni nem akaró reformok. Évente változtak az oktatás feltételei, jöttek-mentek a tulajdonosok és üzemeltetők, különböző politikai megrendelések érkeztek.
A gyerek és a szülők jogaira hivatkozva lerombolták a pedagógus tekintélyét, hovatovább örülhetett, ha nem gyepálták meg. Ha pénzről esett szó, hát mindig az volt a legkevesebb, de a körülmények egyre nehezebbek lettek. A világ s vele a pedagógussal szembeni elvárás egyre gyorsabban változik, s közben meg kell birkózni az információs robbanás hozta kihívásokkal.
Az iskolának – s a benne folyó munka színvonalának – a leginkább arra van szüksége, hogy békén hagyják. Egy kis nyugalom és állandóság: ez az, ami a gyerekneveléshez a legjobban hiányzik. Egy darabig nyugvópontra kellene juttatni azt a soha le nem zárható vitát is, hogy az állam, a köz mennyire szólhat bele a gyereknevelésbe.
Annak sincs igaza, aki úgy véli, semennyire – illúzió, hogy a szülő tudja, mi kell a gyerekének, nap mint nap látunk példát arra, hogy épp a szülőtől kell megvédeni őt –, és annak sincs, aki az erkölcstantól várja a csodát. Rossz, ha mindenki vígan herdálja a közpénzt, de az is, ha egy krétát a Klebelsbergtől kell kérni.
Ezzel az oktatási reformmal sem sikerült eltalálni a szarva közt a tőgyét. De remélhetően legalább néhány évre állandóságot és kiszámíthatóságot hoz az iskolákba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.