Amíg nincs jogerős ítélet, addig nem jelenthetem ki: a két izsáki rendőr agyonverte Bara Józsefet. Azt azonban különösebb jogi következmény nélkül állíthatom, hogy amikor az őrsre berángatták Barát, akkor még élt. Amikor kihozták onnan, már egy összetört halott volt.
A nyomozás még sokáig húzódhat, de mérget mernék rá venni, hogy a belügyminiszter és a rendőri vezetők már pontosan tudják, hogy mi hogyan játszódott le azon az áprilisi estén. És azt is érzékelik, hogy a közvélemény előtt valahogyan reagálni kell. A tét nem kisebb, mint a rendőrség renoméja.
Úgy látom, végre helyes reakciók születnek. Első lépésként – néhány nappal Bara József halála után – az országos kapitány elmozdította a két rendőr feletteseit. Ez egyértelmű üzenet a teljes állománynak, mint ahogyan az is üzenetértékű, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ellátogatott Bara József sírjához. Ezt a gesztust sokan az igazságszolgáltatás burkolt befolyásolásaként értelmezik. Számomra sokkal in-kább egy világos állásfoglalás: a magyar rendőrség nem verhet halálra embereket. Sem bűnösöket, sem ártatlanokat.
Most pedig a megyei kapitányság vezetője fejezte ki, hogy hajlandó a peren kívüli megegyezésre a kártérítést követelő családdal. A rendőrség hierarchikus szervezet – egy ilyen kényes ügyben a dandártábornok aligha egyedül hozta meg ezt a döntést. Legfelül bólintottak.
A renomé szó jelentése: dicsőség, tekintély. Ha a rendőrség képes a hibák fel-és elismerésére, ha megfelelő reakciókkal válaszol a presztízsét érintő krízishelyzetekre, ha továbbra is célként tekint a testület megtisztulására, ha kiveti magából a korrupt, maffiózókkal összejátszó vagy éppen csak pszichésen alkalmatlan alakokat, akkor mindkettőt megszerezheti.
