Mozifilmekben már kismilliószor feldolgozták az „amnéziás katona” sztoriját, aki a kórházban magához térve nem emlékszik semmire a múltjából. Az élet most egy ennél még furcsább történetet szült.
A 61 éves amerikai veterán katona, Michael Boatwright kómába esett, és négy hónap után szó szerint másik emberként ébredt fel. Azt állítja magáról, hogy a neve Johan Ek, és Svédországból származik. Környezete ezt nem akarja elhinni, Johan (vagy Michael) pedig csak szajkózza a magáét – svédül. Az orvosok szerint a férfi az úgynevezett globális amnézia tüneteit produkálja, ami hónapokig tarthat.
Kérdés, hogyha meggyógyul, vajon elfelejt-e svédül. Mert ha nem, lehet, hogy én is bevállalnék pár hónapnyi pszichiátriai kezelést azért, hogy anyanyelvi szinten beszéljek egy idegen nyelvet. Milyen jó is lenne pár hétig Toshihiro Tekigawaként élni, japánul osztani az észt a kórteremben, majd visszatérni a munkába Sütő Dánielként, aki perfekt pofázik japánul.
S vajon ha Johan (vagy Michael) meggyógyul, maradnak emlékei a svéd férfi személyiségéből is? Ha igen, akkor a japán fickó után beköltözhetne a fejembe valamilyen dél-amerikai ürge, már csak a gondtalanság okán: mondjuk egy Pablo Garcia Nazcatella, aki éveket töltött el azzal, hogy rumot árult Buenos Airesben, összespórolt egy aranyásókészletet, és aztán aranykereséssel töltötte mindennapjait a Rio Negra partján. Végül egy svéd professzor egóját fogadnám magamba, hogy képbe kerüljek a svéd nyelvvel, a skandináv országok népi mitológiájával és szokásaival. Így biztosan jókat tudnánk beszélgetni Johannal (vagy Michaellel) – a diliház-ban.
