Vélemény: Diliház

A 61 éves amerikai veterán katona, Michael Boatwright kómába esett, és négy hónap után szó szerint másik emberként ébredt fel. Azt állítja magáról, hogy a ne­ve Johan Ek, és Svédországból származik. Környezete ezt nem akarja elhin­ni, Johan (vagy Michael) pedig csak szajkózza a magáét – svédül. Az orvosok szerint a férfi az úgynevezett globális amnézia tüneteit produkálja, ami hónapokig tarthat.

Kérdés, hogyha meggyógyul, vajon elfelejt-e svédül. Mert ha nem, lehet, hogy én is bevállalnék pár hónapnyi pszichiátriai kezelést azért, hogy anyanyelvi szinten beszéljek egy idegen nyelvet. Milyen jó is lenne pár hétig Toshihiro Tekigawaként élni, japánul osztani az észt a kórteremben, majd visszatérni a munkába Sütő Dánielként, aki perfekt pofázik japánul.

S vajon ha Johan (vagy Michael) meggyógyul, maradnak emlékei a svéd fér­fi személyiségéből is? Ha igen, akkor a japán fic­kó után beköltözhetne a fejembe valamilyen dél-ame­rikai ürge, már csak a gondtalanság okán: mond­juk egy Pablo Garcia Nazcatella, aki éveket töltött el azzal, hogy rumot árult Buenos Airesben, ­össze­spó­rolt egy aranyásókészletet, és aztán aranykereséssel töltötte mindennapjait a Rio Negra partján. Végül egy svéd professzor egóját fogadnám magam­ba, hogy képbe kerüljek a svéd nyelvvel, a skandináv országok népi mitológiájával és szokásaival. Így biztosan jókat tudnánk beszélgetni Johannal (vagy Michaellel) – a diliház-ban.