Van egy egészen különleges múzeum a svéd főváros, Stockholm Galärvarvet negyedében, a Vasa Múzeum. Már az épület formája is arra enged következtetni, hogy odabent valami ritka különlegesség rejtőzik. Göran Månsson és Marianne Dahlbäck svéd építészpár persze semmit nem bíztak a képzeletre, amikor az épületet megálmodták: árbocokat is terveztek rá ugyanis.
Különleges hajónak különleges múzeum
Mert hogy a múzeum épületében – amit ők ugyan nem is épületnek, sokkal inkább egy „befejezetlen formájú térnek" terveztek közös helyiségek és hétköznapi értelemben vett épületrészek nélkül – a világ legjobb állapotban megőrződött XVII. századi hadihajója, a Vasa látható. Mondhatjuk úgy is, hogy egy rendkívüli „épület" egy rendkívül látványosság számára, amely ugyanakkor példátlanul jó állapotát végtelenül szerencsétlen sorsának is köszönheti.
Az 1987-1990 között épült Vasa Múzeum ma Svédország leglátogatottabb múzeuma, amelyet évente 1.500.000 látogató keres fel. Az épület Djurgården-en, egy szigeten található Stockholm közepén, amely egykor a stockholmi haditengerészet hajógyárának adott otthont. A környéken számos más múzeum is akad, mint például az Északi Múzeum, az Abba Múzeum, vagy a Skansen, így a Djurgården bőséges kínálatot nyújt egy múzeumlátogatásra szánt napra, vagy délutánra.
Gusztáv Adolf álmai
Az egész történet II. Gusztáv Adolf (1594-1632) svéd királlyal kezdődött, aki a Vasa-dinasztia prominens tagja volt. A család címerében egy úgy nevezett „vasa" vagyis egy köteg bot volt látható, amely a XVII. századra búzakévére változott: ez látható ma a hadihajó tatján két kerub között. De térjünk vissza a királyhoz, aki trónra lépésével inkább nehézségeket, semmint tétlen, könnyed életet örökölt.
Svédország ugyanis három országgal – Oroszországgal, Dániával és a Lengyel-Litván Unióval – is hadban állt. Noha Gusztáv Adolf uralkodása 21 évéből 18-at háborúskodásokkal töltött, az ország virágzott és gazdag volt. Ekkoriban alapították (újra) Göteborgot, amely ugyan Lödöse néven már a viking korban is fontos kereskedelmi központ volt, Gusztáv Adolf 1621-ben sikeresen alapította újra a várost, ahogy az Uppsalai Egyetemet is, és ekkor született meg a svéd bürokrácia is.
Gusztáv Adolfnak a legnagyobb problémát a Lengyel-Litván Unió jelentette, melynek trónján saját unokatestvére, a katolikus III. Zsigmond ült, aki 1599-ig a svéd trónt is birtokolta, de vallási okokból le kellett róla mondania (Svédország evangélikus ország volt). Zsigmond ugyanakkor továbbra is magának akarta a svéd trónt, amiben több európai monarcha is támogatta, Gusztáv Adolf viszont a saját irányítása alatt akarta a két területet egyesíteni, ez pedig komoly konfliktushoz vezetett az unokatestvérek között és bevonta Svédországot a harmincéves háborúba.
Ráadásul a svédek a lengyelek befolyása alatt álló Baltikumból szerezték be a hadihajók kötélzetéhez szükséges kendert, így aztán a személyes és vallási okok mellé katonai-stratégiai szempontok is felkerültek a listára, amely arra ösztönözte a svéd királyt, hogy fegyverkezni kezdjen a lengyelek ellen.
A Vasa megépítése: szebbet és nagyobbat
1618 után Gusztáv Adolf komoly haditengerészeti fejlesztésekbe és hajóépítési programba kezdett, melynek legtündöklőbb koronája és zászlóshajója a dinasztiáról elnevezett Vasa volt. Vagyis csak lett volna. A hajó építését 1626-ban rendelte el az uralkodó, tervezésével pedig a jó nevű holland hajóépítő mestert, Henrik Hybertssont bízták meg. Ebben az időben a hajók építéséhez, tervezéséhez nem használtak kézzel fogható tervrajzokat, azok csak a mesterek fejében léteztek.
De a Vasa tragédiája nem csak ebben rejlett. A király zászlóshajóját a korszak legnagyobb, legszebb és legerősebb hadihajójának akarta, amely már méreteivel és impozáns megjelenésével is félelmet kelt az ellenségben. Tűzereje – 64 ágyú – pedig egymagában felért a teljes lengyel flotta tűzerejével. Csakhogy sajnálatos módon a király is aktívan kivette részét a hajó tervezéséből, amely nem bizonyult jó ötletnek.
Amikor ugyanis megtudta, hogy a lengyel király is egy hatalmas hadihajó építésébe kezdett, 1627-ben megváltoztatta a Vasa eredeti terveit: a már elkészült hajótestet megnövelte és beépíttetett egy második ágyúfedélzetet is. S ha mindez nem lenne elég, az alsó ágyú-fedélzet nagyobb kaliberű ágyúihoz nagyobb lőréseket építtetett. Sajnos idő közben a betegeskedő fő hajóépítő mester, Henrik Hybertsson is meghalt, így tapasztalatlan tanítványának, Hein Jacobssonnak kellett befejeznie a Vasa építését.
De volt még egy komoly probléma, amely szintén nem kedvezett a Vasának. A hajó építéséhez a helyi svéd, finn és számi építők mellett szezonálisan holland és német mestereket is felbéreltek, akik amellett, hogy munkájukért kétszer annyi pénzt kaptak, más-más nyelvet beszéltek, más-más hajóépítési hagyománnyal rendelkeztek, és ami talán a legzavaróbb, két különböző mérési rendszert használtak.
Sok állandó mester, akik a svéd haditengerészet egyes részeit vezették, Hollandiából érkeztek (ilyen volt Hybertsson is). A Vasa ágyúöntő mestere svájci, a kötélzet karbantartásáért felelős vállalkozó skót, a haditengerészetet felügyelő, gårdskapten nevű haditengerészeti tiszt pedig dán volt.
A katasztrófa: és a fejedelmi hajó hullámsírba merült
Amikor a Vasa végre elkészült, a Balti-tenger – de feltehetően egész Európa – legerősebb és legnagyobb hadihajója volt. Hossza 69 méter volt, három árbócán 10 vitorla feszült, vízkiszorítása 1210 tonna volt, legénységét pedig 145 matróz és 300 katona alkotta.
Csakhogy ezekhez a fejedelmi méretekhez képest szélessége csak 11,7 méter, merülése pedig csak 4,8 méter volt, ami azt jelentette, hogy szélességéhez képest túl hosszú és túl magas volt, építési aránytalanságai pedig tovább gyengítették a szerkezetet, a hasában elhelyezett 120 tonna ballaszt kő nem tudta kiegyensúlyozni a magas és nehéz felépítményt, súlypontja pedig bőven a víz felett volt.
Ez az első stabilitási próbán ki is derült, amikor egyszerre harminc matróz futott keresztül a fedélzeten, és a hajó erősen megdőlt, csakhogy ezt az „apró" problémát nem merték elmondani az uralkodónak. Helyette a Vasát késznek nyilvánították.
1628. augusztus 10-én ünnepi istentisztelettel, óriási csinnadrattával és felvonulásokkal végre vízre bocsátották a fejedelmi hajót a Gamla Stanon. A rakpart zsúfolásig megtelt emberekkel, a víz pedig hemzsegett a kishajóktól, amelyek újabb bámészkodókat szállítottak a fedélzetükön, akik meg akarták nézni, amint a hatalmas harci gép fenségesen kihajózik a kikötőből, és elhajózik Stockholmból a nyári flottabázisra, Älvsnabben szigetére.
Az idő szép volt, a legkisebb szélre és hullámzásra sem számítottak, ezért a Vasa nyitott ágyúnyílásokkal indult el, ám alig 1300 métert tett csak meg, amikor egy hirtelen széllökés megbillentette a hajótestet, és az alsó lövegfedélzet nyitott ágyúnyílásain beömlött a víz. A Vasa néhány percen belül a tengerfenéken volt, 32 méteres mélységben, csupán árbócai látszottak ki a vízből.
Legénységéből többeket a kishajók vettek fel, mások átúsztak a Beckholmen partjáig, de 30-an – akik a hajó belsejében rekedtek – a hullámsírban lelték halálukat. Az államtanács már a Vasa elsüllyedése másnapján elkezdte keresni a felelősöket, de a svéd nagyhatalmi korszak egyik legnagyobb katasztrófájáért soha senkit nem büntettek meg.
A kiemelés: a Vasa 333 év után újjászületik
A hajótestet egészen a XX. századik nem is próbálták kiemelni – a korszak technikai fejlettsége erre nem is volt alkalmas – de értékes bronzágyúiból mintegy 50-et búvárharangok segítségével sikerült kiemelni 1664-65-ben.
Anders Franzén (1913–1997), svéd tenger-történész és amatőr régész kezdte kutatni a Balti-tengerhajóroncsait – köztük a Vasáét is – amikor rájött, hogy a Balti-tengerben nem él meg a hajóroncsokat tönkretevő hajóféreg. Első körben a Stockholm környéki, 30 méternél mélyebb vizeket térképezte fel, mégis a Vasa megtalálását egy véletlen eredményezte.
1956. augusztus 25-én – három év kutatás után – egy kis fekete tölgyfa darabka akadt be az egyik szerkezetbe, amely mederkotrást végzett. A helyszín pedig biztos volt, miután Franzén korábban konzultált erről Nils Ahnlund történész professzorral, aki még az 1920-as években írt egy cikket a Svenska Dagbladetnek az elsüllyedt XVII. századi hajóról. A cikkben Ahnlund leírta a helyszínt Stockholm kikötőjében, ahol szerinte a Vasa feküdt: a tegelvikeni fő hajózási csatorna déli oldalán, közvetlenül Beckholmen szigetével szemben.
Végre megvolt a Vasa, amely – szerencsére – pont abban a függőleges helyzetben nyugodott, ahogy elsüllyedt, így a hajótest nem sérült meg. De annak lehetősége, hogy ismét a felszínre kerüljön, még odébb volt.
A kutatók mintegy 26 ezer tárgyat találtak a hajó – köztük vitorlákat, csomókat, hordókat, szobrokat görgőket, használati tárgyat, sőt, még holttesteket is, az egyetlen nemesfém lelet azonban, amit a hajón találtak, a kapitány gyűrűje volt.
A Vasa kiemelése már nehezebb művelet volt, melyhez elsőként hat alagutat ástak a hajótest alatt. Ezt a feladatot öt búvár nagyjából egy év alatt végezte el. Ezt követően az alagutakon acélsodronyokat bujtattak át, amelyeket pontonokhoz rögzítettek, majd a hajóestet megemelték és 16 lépésben – mindig csak egy kicsit mozdítva rajta – sekélyebb vizekbe vontatták.
A kiemelés előtt betömködték a réseket, az ágyúnyílásokat lezárták és megerősítették a hajótest szerkezetét, majd 1961. április 24-én kiemelték a hajóroncsot – a Vasa 333 év után ismét a felszínen volt. A kiemelést a televízió is élőben közvetítette. A Vasát végül egy szárazdokkba vontatták, ahol az átnedvesedett hajótestet konzerválni kellett.
Ehhez polietilén-glikolt (PEG) használtak, egy viaszos anyagot, amely teljesen átitatja a fa szerkezetét, miközben kiszorítja belőle a vizet. Hogy a Vasa teljes szerkezetét ily módon konzerválják, 17 évig tartó munkálatokra volt szükség.
Sajnos azonban a legutóbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a PEG a fa szerkezetét törékennyé teszi, ráadásul a hajótest anyagában maradt szennyeződések (a környék vizeinek magas oldott kéntartalma) a levegő oxigénjével kölcsönhatásba lépve kénsavvá alakul, ami esetleg véglegesen szétmállaszthatja a faszerkezetet. Így a Vasa további fejtörést okoz a restaurátoroknak, hogy a hajót továbbra is jó állapotban tarthassák meg.
Nézd meg a Vasa kiemeléséről készült korabeli filmet:
