Eltűnt két fiú, egy trón elcsendesedett, és egy birodalom titka évszázadokra a sötétségbe borult. A londoni Tower elveszett hercegeinek rejtélye máig borzolja a történészek kedélyét – vajon III. Richárd gyilkolt, vagy csupán a történelem bűnbakja lett? Most új nyomok kerültek elő, amelyek akár át is írhatják Anglia egyik leghírhedtebb történetét.
Csontok, amelyek megrengették a brit koronát
A brit történelem egyik legvészjóslóbb titka az 1600-as évek végén újabb fordulatot vett. A londoni Tower egyik lépcsője alatt rejtélyes gyermekcsontokat találtak, melyekről sokan hitték: talán a Tower elveszett hercegei nyugszanak ott – azok a fiúk, akik jogos örökösként tűntek el a történelem sűrű ködében. Azóta a kérdés újra és újra felmerül: vajon ki állhatott az eltűnésük mögött, és valóban meggyilkolták őket a torony sötét falai között?
A gyanú III. Richárdra vetült. Vajon tényleg ő ölette meg bátyja ártatlan fiait a trónért? Vagy egy még mélyebbre temetett igazság vár arra, hogy végre napvilágra kerüljön?
Most új bizonyítékok bukkantak elő. És talán végre megtörik a csend, amely több mint ötszáz éve borul a Tower sötét titkára.
Vajon tényleg III. Richárd ölte meg a „Tower elveszett hercegeit"?
A két kisfiú IV. Edward király fiai voltak – az idősebb, Edward, 1483-ban 12 éves volt, míg öccse, Richard, mindössze 9. Tényekkel igazolt tartózkodásuk a Towerben mindössze három-négy hónapig tartott az év nyarán. A Great Chronicle of London szerint ekkor még a torony királyi lakosztályaiban éltek, a kertben játszottak, célba lőttek. Aztán... egyik pillanatról a másikra nyomuk veszett.
Nem voltak bebörtönözve. A Tower – London első számú kastélya – királyi lakosztályaiba azért kerültek, mert Edward akkor tért vissza Ludlowból Londonba, ahol walesi hercegként udvart tartott. Most apja halála után őt koronázták volna meg V. Edwardként. A Királyi Tanács ezért úgy rendelkezett, hogy a koronázásig a Towerben tartózkodjanak.
Angliában hagyomány volt, hogy a leendő uralkodó a koronázása előtt a Towerben lakjon, majd onnan díszes menetben vonuljon a Westminster apátságba.
A koronázást június 22-re hirdették meg, a pénzérméket már javában verték, minden készen állt – amikor is a Tanács és a parlament vezető tagjai olyan tanúvallomást kaptak, miszerint az elhunyt király már házas volt, amikor törvénytelen házasságot kötött Elizabeth Woodville-lel, a hercegek anyjával.
A középkori egyház törvényei szerint így ez a frigy érvénytelen volt, így az abból született gyermekek – a hercegek is – törvénytelennek számítottak. Angol törvény szerint pedig törvénytelen gyermek nem örökölhetett – különösképpen nem a trónt. Ha Edwardból király lett volna, egy egész dinasztia sorsa indult volna el a polgárháború felé vezető úton.
Így Anglia törvényhozó testülete, a parlament, a legközelebbi törvényes örököst, Gloucester hercegét – vagyis III. Richárdot – ajánlotta királynak. Így ő került a trónra.
Később azonban egyre több lázadás ütötte fel a fejét Londonban. Bár ezeket elég hamar leverték, politikailag veszélyes lett volna, ha a hercegek London közepén maradnak – könnyen bábokká válhattak volna egy újabb zendülésben. Észszerű lett volna őket biztonságosabb helyre vinni.
Vagy talán VII. Henrik akarta III. Richárdot rossz színben feltüntetni?
1484-ben a francia kancellár, Rochefort, nyílt vádat fogalmazott meg: szerinte Richárd „megölte IV. Edward gyermekeit, és az angol nép teljes támogatásával ellopta a trónjukat". Azonban III. Richárd uralkodása alatt semmilyen angol dokumentum nem említi a fiúk halálát – még pletyka szintjén sem.
1485-ben, amikor Tudor Henrik partra szállt és VII. Henrik néven elfoglalta a trónt, ő hozta magával a hercegek haláláról szóló híreszteléseket. Parlamentje több vádat is megfogalmazott Richárd ellen – azonban a gyermekek meggyilkolásával nem vádolták.
Hiszen mindenki tudta: ha Richárd hatalmát valóban csak a gyermekek halála biztosíthatta volna, akkor ezt nyilvánosan bejelenti, például úgy, hogy betegségben vagy balesetben hunytak el. Ő azonban soha nem szólt erről – mintha a hercegek élete épp a hallgatáson múlt volna, és ezt a titkot magával vitte a sírba.
Ám a Tudorok uralma alatt kapóra jött a véreskezű, gonosz Richárd képe – amit a történetírók újra meg újra felnagyítottak. Ugyanúgy, ahogy ma a tömegmédia hajlamos elferdíteni az igazságot, úgy vált III. Richárdból ördögi bűnös a hivatalos történelemkönyvekben is.
Új bizonyítékok a Tower elveszett hercegeiről
Philippa Langley The Princes in the Tower című könyve új nyomokat tár fel a Tower hercegeinek rejtélyes eltűnésével kapcsolatban. Langley kutatócsoportja, a Missing Princes Project, archívumokat átvizsgálva olyan bizonyítékokra bukkant, amelyek eddig rejtve maradtak. Két herceg, két történet.
Először az Edwardra vonatkozó nyomok: miután VII. Henrik megszerezte a trónt, egy fiatal trónkövetelő, akit burgundi Margit és I. Miksa támogatott, Írországban koronát kapott „Edward király" néven, de végül vereséget szenvedett. Henrik kormánya azt állította, hogy a fiú valójában Lambert Simnel, egy szélhámos volt.
Langley projektje azonban talált egy feljegyzést, amelyben a fiút „IV. Edward fia" néven említik, megerősítve, hogy valóban Edward hercegről volt szó.
Végül a Richardra vonatkozó bizonyítékok: néhány évvel később egy újabb trónkövetelő bukkant fel, ismét Margit és Miksa támogatásával. A fiatal férfit, akit később Perkin Warbeck néven ismert a történelem, elfogták és kivégezték.
Langley projektje azonban talált egy XV. századi kézírásos dokumentumot, amelyben a fiatalember maga írta le, hogyan távolították el őt és bátyját a Towerből, majd hogyan bujkált, míg végül Margit és Miksa védelmében újra próbálkozott a trón visszaszerzésével. Ez a dokumentum megerősíti Warbeck vallomását, és azt sugallja, hogy mindkét dokumentum egyazon személy beszámolóján alapul.
Ez az új bizonyíték fontos fordulópont a történelmi kutatásban. Mostantól már nem állítható biztosan, hogy a Tower hercegeit III. Richárd ölette meg.
A kutatás azonban még messze nem ért véget. A projekt előtt még sok munka áll, és valószínű, hogy újabb források kerülnek elő, amelyek még mélyebb betekintést nyújtanak a történelem e titokzatos eseményeibe.
