A thaiföldi barlangban felfedezett 29 ezer éves titokzatos kőkorszaki csontváz átírja a történelmet

Délkelet-Ázsia legrégebbi emberei - A titokzatos ősi thaiföldi csontváz

A körülbelül 29 000 évesre becsült csontok a legrégebbi emberi maradványok, amelyeket valaha is találtak a délkelet-ázsiai Thaiföldön, és a Livescience szerint megkérdőjelezik azt a korábbi teóriát, amely szerint a késő pleisztocén korszakban élt korai őseink bejárták volna a régiót.

A vélhetően hat-nyolc éves gyermek csontvázmaradványait azóta „Pangpond"-nak nevezték el, egy közkedvelt thai rajzfilmfigura után. A fiatal maradványait a Khao Sam Roi Yot Nemzeti Parkban, a Tham Din-barlangban található „rituális" temetkezési helyen találták meg.

Nemcsak sziklarajzok, de emberi maradványok is ismertek már a barlangban

A helyszín őskori sziklaművészetéről már korábban is ismert volt, de most az ország korai emberi jelenlétének legújabb referenciapontja is lett.

Az egyedülálló felfedezést a thai kormány felelős minisztériuma legutóbbi sajtótájékoztatóján jelentette be, és azt is hozzátette, hogy a csontok, melyek sajátos elhelyezése egyedi temetkezésre utalnak, több tízezer évvel változtatták meg a korábbi vélekedést az emberi jelenlétről a régióban.

Phnombootra Chandrajoti, a Képzőművészeti Osztály (FAD) főigazgatója elmondta: "Ez egy úttörő felfedezés, amely átformálja a korai emberi jelenlétről alkotott felfogásunkat Délkelet-Ázsiában. A gondos temetés és a hozzá kapcsolódó műtárgyak felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtanak ezen ősi lakosok rituáléiba és mindennapi életébe."

A feltárás során megállapították, hogy Pangpondot egy speciális testhelyzetben találták, a hátán fekve, karjaival és lábaival a testéhez közel, ami arra utal, hogy tiszteletteljes módon helyezték nyugalomra, miután betakarták vagy megkötözték a temetés előtt.

Eközben a sír körüli hamu és faszén arra utal, hogy tüzet raktak körülötte – ami őseink szándékos gyakorlata volt a vadon élő állatok elriasztására.

A holttestet gondosan helyezték el, és kövekkel vették körül, ami a temetés során tanúsított tisztelet és gondoskodás szintjét jelzi. A végtagok elhelyezkedése, amikor a lábujjak összeérnek, arra utal, hogy a testet becsomagolhatták vagy megkötözték a temetés előtt.

Régebbi, mint gondolták

A talaj- és kövületelemzések alapján a szakértők úgy vélik, hogy Pangpond maradványai 29 000 évesnél is régebbiek lehetnek, és egy ma már víz alá süllyedt szárazföldre, az egykor egész Délkelet-Ázsiát magában foglaló Sundalandra nyúlnak vissza, amely a legutóbbi jégkorszakban, mintegy 110 000-12 000 évvel ezelőtt Délkelet-Ázsia szárazföldjét és szigetvilágát kötötte össze.

Először 1996-ban figyeltek fel a régészeti lelőhelyre az őskori sziklafestmények mérföldkőnek számító felfedezésével, majd a szakemberek 2020-ban kezdték el tanulmányozni a barlang három kamrájának falán és mennyezetén található, vörös okker színben készült alkotásokat.

Úgy tűnik, hogy sok barlangrajz íjakkal és nyilakkal felszerelt embereket és vadászokat ábrázol.

A lelőhely további feltárása során olyan állatcsontokat, kagylókat, magvakat és köveket találtak, amelyek azt sugallták, hogy a barlangot a korai emberek használták, a tárgyak radiokarbonos kormeghatározása azonban arra utalt, hogy 11-29 ezer évvel ezelőtt élt ott a szóban forgó őskori közösség.

A FAD szóvivője hozzátette: "A Din-barlang régészeti helyszíne egyedülálló betekintést kínál a múltba, dokumentálva az emberi társadalmak több ezer éves fejlődését. A további kutatások és elemzések kétségtelenül jobban megvilágítják ezen ősi emberek életét és hozzájárulásukat a régió gazdag történelméhez."