Ősi nagyvárosok akkor és most - Türosztól Jerikóig

Milyenek lehettek a történelem leghíresebb városai évezredekkel ezelőtt?

Türosz, Libanon

Türosz – mely a bronzkor óta lakott település – ma Libanon ötödik legnépesebb városa és egyben a világ egyik legrégebbi folyamatosan lakott városa. A település a Kr. e. IX. és VI. század között vált kiemelkedő föníciai városállammá, mely olyan tekintélyes gyarmatokat létesített a Földközi-tenger partvidékén, mint Karthágó és Leptis Magna.

A város legfontosabb műemlékei a római korból és a keresztes hadjáratok idejéből származnak, míg a városfal egy része föníciai eredetű. Nevének jelentése Szikla, mivel a város egy sziklán alakult ki. A középkorban folyamatosan veszített jelentőségéből, majd a XIII. században a mamelukok csaknem teljesen elpusztították. A XVIII. században egy részét újjáépítették, de korábbi fényét már nem nyerte vissza. 1984 óta UNESCO Világörökségi helyszín.

Gíza, Egyiptom

A Nílus nyugati partján, Kairó központjával szemben fekvő Gíza területe egykor több fáraó nekropoliszaként szolgált, akik a Kr. e. 2. évezredben uralkodtak. E sírok közül három, óriási piramisok formájában, ma a híres gízai piramiskomplexum.

Az egykori temetkezési terület mára összeolvadt Kairóval, és Egyiptom harmadik legnagyobb városa lett. Lakossága szerint pedig Afrika negyedik legnagyobb városa Kinshasa, Lagos és Kairó után. Piramisai – Memphisz és a Halottak városa néven – 1979 óta UNESCO Világörökségi helyszín.

Takszila, Pakisztán

A pakisztni Takszila ma csak egy rommező. Noha az Indus-folyó parti települést a neolitikumtól kezdve lakták, ma látható romjai Kr. e. 1000-ből származnak. A várost később az ókori Perzsia, majd Nagy Sándor is meghódította, a város így a Kelet és Nyugat összekötő kapcsa lett.

Ezt bizonyítják a területén talált kisplasztikák, melyek az alexandriai hellenisztikus stílust képviselik. Idővel Takszila a Selyemút egyik fontos megállója lett, de amint e kereskedelmi utak jelentősége megszűnt, a város elnéptelenedett, végül a Kr. u. V. században a hunok pusztították el végleg. 1980 óta a rommező UNESCO Világörökségi helyszín.

Philippi, Görögország

A történelmi város – melynek ma csak romjai láthatók – az ókori Macedónia területén, a mai Északkelet-Görögországban található. Alapítói Thasszoszról, Athén kolóniájáról érkeztek a Kr. e IV. században. Eredeti neve Krenidesz volt, és a közelben található jelenlegi település is ezt a nevet viseli. Történelmileg ismertebb elnevezését, a Philippi-t Nagy Sándor apjáról, II. Philipposzról kapta, aki Kr. e. 356-ban elfoglalta.

A város – ahol Kr. e. 42-ben a híres filippi csata zajlott Marcus Antonius és Octavianus, illetve Brutus és Cassius között – a Kr. u. VII. századtól hanyatlásnak indult, majd a XIV. században az ottomán-török hódítások miatt végleg elpusztult. Philippi 2016 óta UNESCO Világörökségi helyszín.

Hattuszasz, Törökország

Az egykori Hettita Birodalom központja Anatólia középső részén, a mai Boğazkale nevű település közelében helyezkedett el. Ma látható épületeinek nagy része a Kr. e. XIV-XIII. században épült, akkor, amikor a nagyhatalmú hettita uralkodók, elsősorban III. Hattuszilisz, monumentális épületeket emeltettek a városban és kiterjesztették annak külső határait.

A település azonban jóval korábban, Kr. e. 3. évezred vége felé alapították. Hattuszasz végül a hettita állammal együtt Kr. e. 1200 körül pusztult el, noha az ásatások szerint több évtizeden keresztül tartó folyamatos elvándorlás okozta végső pusztulását. A romterület 1986 óta UNESCO Világörökségi helyszín.

Jerikó, Palesztina

A Ciszjordánia területén, a Holt-tenger északi előterében, a Jordán folyó völgyében fekvő, csaknem 21 ezer lakosú Jerikó ma is létező város, melynek központjában ma is látható a világ legrégebbi városai közé tartozó ősi település romja, Tell esz-Szultan, vagyis az ősi Jerikó nevű régészeti lelőhely, amely 2023 óta UNESCO Világörökségi helyszín.

A tell (halom) az Kr. e. 10. évezred óta lakott volt, így Jerikó a világ legrégebbi, folyamatosan lakott városai közé tartozik. Jerikót a babilóniaiak Kr. e. 587/586-ban elpusztították. Később a várost a perzsa időszakban, miután a zsidók kiszabadultak a babiloni fogságból, újjáépítették, de nem sokkal ezt követően, mint lakott település, megszűnt létezni.

Karthágó, Tunézia

Az Észak-Afrikában, Tuniszhoz közeli ókori települést, Karthágót Kr. e. 814-ben a föníciai Türosz városából érkező telepesek alapították, akik magukkal hozták a város istenét, Melkartot. Az ókorban a város lakói a föníciai nyelv helyi változatát, a pun nyelvet beszélték, de ma már arabul beszélnek. Lakosainak száma több mint 21 ezer fő.

Az ősi Karthágó a harmadik pun háború után (Kr. e. 149-146) pusztult el, de a legenda, miszerint a rómaiak sóval hintették volna be a város romjait, nem valós. Később a település újra benépesült, olyannyira, hogy Kr. e. 44-re a Római Birodalom második legnagyobb városává vált.