A művészettörténet egyik kiemelkedő alkotása Michelangelo Buonarroti Sixtus-kápolnában látható freskó sorozata. A bejárathoz közeli részen, a mennyezet Zakariás és Noé részegsége utáni harmadik jelenete Az özönvíz, mely a mester legelőször elkészült festménye volt a kápolnában, és amelyen legalább egy hónapig dolgozott. A kép előterében ábrázolt kék kendős nőnek – ha jobban szemügyre vesszük – az egyik melle egészséges, míg a másikon daganatos megbetegedés jelei láthatók.
Egy igazságügyi orvosszakértő orvosokkal és művészettörténészekkel karöltve diagnosztizálta a freskón látható fiktív nőt öt évszázaddal azután, hogy a történelem egyik legnagyobb tisztelet övezte alkotását megfestették. Bár a modern orvostudomány már túl későn érkezett ahhoz, hogy kezelésben részesítse azt, akinek betegségét Michelangelo észlelte, a felismerés talán arra ösztönözheti a nézőket, hogy saját magukra is odafigyeljenek.
A XVI. században az emberi alak élethű ábrázolásának képességét nagyra értékelték, de ez nem csak a tökéletesség ábrázolására vonatkozott, mint amilyen Michelangelo Buonarroti másik leghíresebb alkotása, a Dávid szobor. A Sixtus-kápolna freskói az élet valamennyi szakaszában élő embereket ábrázolnak, akiken a betegségek jelei is jól láthatók.
Az Özönvíz című képen ábrázolt nő két melle közti különbség elég nyilvánvaló ahhoz, hogy egyértelműen szándékosnak tekinthessük, még abban az esetben is, ha a képet egy szerényebb képességű művész festette volna. Andreas Nerlich, a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem professzora az ikonodiagnózis néven ismert tudományág segítségével megpróbálta azonosítani a szerencsétlen nő jobb mellét érintő betegséget.
A festmény a Noé történetét elbeszélő ciklus központi jelenete: az előtérben kavargó, menekülni próbáló embertömeg mögött, a háttérben békésen úszik a víz tetején a bárka, az egyház szimbóluma. Noha a kép nem lett olyan híres, mint az Ádám teremtése, mégis, ez minden idők egyik leghíresebb műalkotásának fontos részét képezi.
A reneszánsz festészetben általában mindennek van értelme, jelentése. A szóban forgó nő kék fejkendője például azt jelzi a nézőnek, hogy a nő férjezett volt, egészséges bal melle pedig, hogy gyermeket szoptatott. Nem valószínű, hogy a jobb mell formája a mester pillanatnyi szeszélyének eredménye lett volna.
Nerlich és kollégái szerint a mell felső részén látható két domborulat megnagyobbodott csomókat jelez, és a bimbóudvar behúzódott bőre is betegségre utal. Úgy gondolják azonban, hogy a mell egyik oldalán látható enyhe elszíneződés inkább művészi hatás, mint tünet.
A reneszánsz Európában számos olyan betegség létezett, amelyeket a fejlett világ ma már nagyrészt képes gyógyítani, mint például a tuberkulózis. A szerzők felvetették a képen látható eset hasonlóságát a göbös formájáról beazonosítható tuberculosis mastitis-al, de arra a következtetésre jutottak, hogy ez a betegség már akkoriban is ritka volt, míg más megbetegedések lehetőségét kizárták a nő és síró gyermeke életkora alapján. Következésképpen azt állítják, hogy a Michelangelo által megfestett eset, amely ilyen látható tüneteket produkálhatott, a mellrák volt.
A szerzők megjegyzik, hogy „Michelangelo nem használt élő modellt (vagy modelleket, akár férfit, akár nőt), amikor a Genezis történetét megfestette. A jelenetben nincsenek valós személyek." Ugyanakkor 17 éves korában segédkezett boncolásoknál, ahol elsajátíthatta az anatómia részleteit, és a látott betegségek nagy hatással voltak rá. A középkori gyakorlatnak megfelelően a bűnösöket betegségekkel, deformitásokkal vagy eltorzult kifejezésekkel jellemezték a művészetben.
Az özönvíz egyes figuráit a hét halálos bűn ábrázolásának tekintik, de kevésbé világos, hogy a szóban forgó beteg nő ebbe a csoportba tartozik-e. Annak ellenére, hogy ma minden rákos megbetegedés a modern életmódnak tulajdonítható, a betegség legalább a triász kor óta velünk van, bár egészen a közelmúltig úgy vélték, hogy a halál oka valamiféle fertőző betegség volt.
Bár a mellrák leggyakrabban a festményen ábrázolt asszonynál idősebb nőknél fordul elő, a BRCA1 gén gyakran fiatalabb korban is kiválthatja. A BRCA1-et a toszkán régióban – ahol Michelangelo is született – 1300 évvel a festmény előtti időszakig tudták visszavezetni.
Az özönvíz megfestése után tizennégy évvel Az éjszaka című szobrán Michelangelo ismét mellrákot ábrázolhatott, de a cikk szerzői úgy gondolják, hogy ennek szimbolikus jelentése más volt, és a „sorsra, nem pedig a büntetésre" utal.
A tanulmány a The Breast című oldalon közvetlenül is hozzáférhető.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.