A világ leghíresebb romantikus regényét az élet írta - A valódi kaméliás hölgy története
Ifj. Alexandre Dumas írta a világ leghíresebb romantikus regényét. A Kaméliás hölgy megírásakor a valóságot vette alapul vagy puszta fikció, az írói képzelet szüleménye? Cikkünkből megtudhatjátok, hogy létezett-e a hölgy, és ha igen, milyen viszony fűzte az íróhoz.
A világ leghíresebb romantikus regényét az élet írta?
1844 őszén, az akkor húsz éves Ifj. Alexandre Dumas egyik színházi látogatása során felfigyelt a korszak egyik legünnepeltebb kurtizánjára, Marie Duplessis-re, akit az író így festett le: „Magas volt, nagyon karcsú, fekete hajú, az arca rózsás-fehér. Kis feje hosszúkás vágású szemével mintha porcelánból lett volna, mint a japán nőké. Tekintete azonban büszke és eleven természetről árulkodott...Olyan volt, mint egy drezdai porcelánfigura."
A hölgy is felfigyelt az ifjúra, s közös barátnőjük, Clémence Prat által még aznap este négyesben vacsoráztak Marie otthonában.
Marie, az ünnepelt kurtizán
Marie eredetileg Alphonsine Pless néven látta meg a napvilágot 1824-ben, ugyanabban az évben, mint Dumas. A szóbeszéd szerint egy parasztgazda lánya volt, aki eladta őt a cigányoknak, majd már Marie néven Párizsban kezdett el varrónőként dolgozni.
Szépsége hamar kiemelte a tű és a cérna mellől, először egy vendéglátós bérelt neki lakosztályt, majd mindössze tizenhat évesen az aranyifjú Giuche herceg szeretője lett, s ezzel bekerült a legelőkelőbb párizsi körökbe.
Marie élete látszólag csodálatos volt, nappal kocsikázott, esténként színházba vagy operába járt, majd csillogó összejövetelekre. A gazdag urak körében aratott sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy állítólag évente százezer aranyfrankot költött.
Kaméliákkal vette körbe magát és azt viselt a ruháján is. Marie tekintélyes könyvtárral rendelkezett, melyek tartalmát kész volt megvitatni és emellett kitűnően zongorázott. Egyetlen hibájának a hazudozást tartotta, de ezt elhessegette azzal, hogy „a hazugság fehéríti a fogakat".
A szerelmes Dumas
Az ifjú Dumas mellett még két szeretőt tartott, az idős de Stackelberg grófot és Perregaux grófot, de utóbbiról az első kettő mit sem tudott. Néhány hónapnyi szerelem után viszont Dumas eltávolodott a divatosan sovány és nem mellesleg tüdőbajban szenvedő Marie-tól, akihez 1845. augusztus 30-án írta meg szakító levelét: „Nem vagyok elég gazdag, hogy úgy szerethessem, ahogy szeretném, sem elég szegény, hogy úgy szerethessen, ahogy Ön szeretné...Ön túl jószívű ahhoz, hogy ne értené meg, mi késztetett e levél megírására és túl intelligens ahhoz, hogy ne bocsátana meg nekem."
A szakítás után Marie Liszt Ferenc zeneszerzővel vigasztalódott, majd február 21-én Londonban összeházasodott Perregaux gróffal, de miután visszaköltöztek Párizsba, hamar külön költöztek. Az egykor ünnepelt kurtizánnak betegsége miatt nem volt ereje a társasági élethez és új hódolók felhajtásához, így lassan mindenét el kellett adnia, hogy lecsillapítsa a hitelezőit.
1847. február 3.-án bekövetkezett halála előtt sokat imádkozott, majd papot hivatott, aki feladta neki az utolsó kenetet. Ekkortájt Dumas ünnepelt író apjával Spanyolországban és Algériában utazgatott, a gyászhírről útban hazafelé értesült.
Mikor elsétált Marie boulevard de la Madeleine-on álló házához, felfigyelt a kitűzött árverési közleményre. Végül egy aranyláncot vett meg emlékbe.
Az árverés nemcsak az adósságokat fedezte, hanem jutott belőle egy kisebb örökség az elhunyt kedvenc, normandiai unokahúgának, de csak azzal a feltétellel, ha soha nem megy a kísértésekkel teli Párizsba.
A kaméliás hölgy halhatatlanná válik
Dumas ezután májusban kivett egy szállodai szobát, újraolvasta Marie hozzá írt leveleit és nekikezdett A kaméliás hölgy című regényének, amely 1848-as megjelenése után világhírűvé tette. A regényből saját maga írt színpadi változatának premierjét édesapja színházában tartották 1852-ben, amelynek sikere még a regényét is túlszárnyalta.
Erre a darabra komponálta Giuseppe Verdi a La Traviata című operáját, valamint a huszadik században több film is készült a kaméliás hölgyről, a magyar színésznők közül Bajor Gizi, Tolnay Klári és Eszenyi Enikő keltették életre.
Hallgass meg egy rövid részletet a La Traviata operából Pavarotti előadásában:
