A budai villa, ahonnan a magyarországi zsidóság deportálását irányították

Első ránézésre nem is gondolná az ember, hogy történelmileg micsoda titkokat rejt. A kalandséta megálmodóinak útikönyve szerint "történetében találkozik többek között a városligeti Vajdahunyad vára, a Szent István park körüli építészet, Újpest fénykora, és a XX. századi magyar történelem legsötétebb időszaka."

A telket, amin a mai Neuschloss-villa áll, 1891-ben vásárolta meg egy jól menő faipari vállalkozó, Neuschloss Ödön. Neuschlossék családi cége rengeteg budapesti építkezéshez szállította a faanyagot a 19. század végén. Ők húzták fel például az eredetileg fából készült Vajdahunyad várát is, valamint a Millenniumi Világkiállítás több épületét.

Így kerültek kapcsolatba a várat is tervező Alpár Ignáccal, aki aztán elvállalta, hogy megtervezi a család otthonául szolgáló házat az Apostol utca 13-as szám alatt. Az épület 1898-ra készült el. A családfő 1904-ben halt meg, és "ingatlanát tüdőbajos munkások gyógyítására szolgáló szanatórium létesítésének céljaira hagyományozta" - áll az okiratokban. A Főváros megkapta az épületet, de aztán el is adta, és bár a befolyó pénzt a szanatórium számára elkülönítették, az végül nem épült meg.

A következő jelentős lakó Aschner Lipót volt, aki 1934-től tíz éven keresztül birtokolta a villát. Aschner több szállal is kötődött Újpesthez. Rengeteg munkahelyet teremtett a környéken, adományozott és jóléti intézkedéseket vezetett be. Érdekesség, hogy az ő nevéhez fűződik többek között a Tungsram -vállalat, amit az általa vezetett Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-ből hozott létre.

De hiába volt Aschner a gazdasági élet jelentős alakja, 1944. március 19-én, Magyarország náci megszállásának első napján több más jelentős zsidó vállalkozóval együtt elhurcolta a Gestapo. Miután Aschnert elvitték, a villába azonnal beköltözött Adolf Eichmann SS-tiszt, hogy innen irányítsa a magyarországi zsidóság deportálását.

A vállalkozót végül 72 évesen sikerült kiszabadítani a fogságból; a Tungsram hatalmas váltságdíjat fizetett ki érte. A férfi külföldön maradhatott volna, de inkább hazatért, és bár a gyárat államosították, ügyvezető maradhatott. Egészen a haláláig, 1952-ig, szinte minden nap megjelent a munkahelyén. A villa ma nincs a legszebb állapotban kívülről, több kődísze is leszakadt már, de bent szépen helyrehozták és több vállalkozás bázisaként működik. Érdemes megcsodálni ha arra jártok.