Rejtett víz alatti erdők segíthetnek a klímaválság kezelésében

Vannak közöttük, amelyekről viszonylag sokat tudunk, mint például a Nagy Afrikai Tengeri Erdő (Great African Sea Forest), egy gazdag óriás bambuszmoszat-telep, amely Fokvárostól északra terjed a namíbiai tengerpartig, és amely a My Octopus Teacher című film színhelye volt; valamint a Great Southern Reef, amely Ausztrália déli partvidékét öleli körbe. De még sok ilyen erdő létezik rejtve a víz alatt, névtelenül és ismeretlenül.

Annak ellenére, hogy az egyik leggyorsabban növekvő növény a Földön, korábban nehéz volt tanulmányozni az óceán mélységéből adódó technikai nehézségek miatt. De egy szeptemberben közzétett kutatás rámutatott, hogy a hínárerdők sokkal kiterjedtebbek, mint azt korábban feltételezték, derül ki a The Guardian cikkéből.

Egy nyolc ország tudósaiból álló nemzetközi csoport, melyet a a Nyugat-Ausztrál Egyetem professzora, Dr. Albert Pessarrodona vezetett, megállapította, hogy a víz alatti erdők 6 és 7,2 millió négyzetkilométer közötti területet foglalnak el – ez pedig méretét tekintve az Amazonas esőerdőihez hasonlítható, és kétszer akkora, mint India.

Elnyelik a szén-dioxidot és még ehetőek is

A hínárerdők létfontosságúak lehetnek az éghajlati válság kezelésében, mivel elnyelik a szén-dioxidot a tengervízből és a légkörből. A tanulmány szerint az óceáni erdők annyi szén-dioxidot tárolhatnak, mint az amazóniai esőerdők.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a hínár hosszú távú szénmegkötő képességének megértésében még mindig vannak hiányosságok, mivel nincs gyökérrendszerük, amely a szenet a talajba zárná, ellentétben más tengeri növényekkel, mint például a mangrove és a tengeri fű. Egyelőre még tudományos vita folyik arról, hogy mennyire hatékonyan tárolják az elemet.

A tengeri moszat (angolul kelp), a legnagyobb hínárfaj, amely több tíz méter magasra is képes megnőni, a szén-dioxid elnyelő képessége mellett létfontosságú szerepet játszik a tengeri ökoszisztémákban, táplálékot és menedéket biztosít a halaknak, más tengeri állatoknak és madaraknak.

Ausztráliában például az őshonos tengeri moszat erdő ad otthont a közönséges tengeri sárkánynak, egy furcsa kinézetű halfajnak, amelyről hínárlevelekhez hasonlító uszonyok függnek, és amely egyedül az ország partvidékén él. Az észak-amerikai csendes-óceáni partvidék mentén elterülő moszaterdők létfontosságú élőhelyet biztosítanak a tengeri vidrák számára. Ezenkívül a szürke bálna a moszaterdőkbe menekül a ragadozó kardszárnyú bálnák elől, a hínárerdők pedig létfontosságú táplálékként szolgálnak fiókáik számára, miközben a mexikói Baja California-ból Alaszka vizeibe vándorolnak.

Emellett a világ élelmezésbiztonsági válságának enyhítésében is szerepet játszhatnak. A kutatás szerint az óceáni erdők hatékonyabbak a biomassza termelésében, mint például a búza, rizs és a kukorica. Ezt pedig kihasználhatják az élelmiszertermelésben.

A hínár ugyanakkor emberi fogyasztásra is alkalmas, a tengerbiolgóus marine Amanda Swinimer szerint megfelelően betakarítva az algák nagyon fenntartható és tápanyagban gazdag táplálékforrást jelenthetnek. Ázsiában évszázadok óta tömegesen fogyasztják, de már a nyugati piacok is kezdenek felzárkózni. Egyre több európai és észak-amerikai cég gyárt emberi fogyasztásra szánt hínártermékeket. Létezik tengeri moszat saláta és moszathamburger is, hínárlevest pedig már itthon is készíthetünk.