Nem lehetett könnyű dolga a vendéglátóinknak, akik arra vállalkoztak, hogy néhány nap alatt megmutatják nekünk a legszebb látnivalókat, hiszen abból rengeteg van errefelé. Ugyanakkor nehéz dolguk sem volt, hogy elkápráztassanak bennünket, mert annyi szépség tárult a szemünk elé, hogy szinte befogadni sem volt könnyű.
De mindenképpen jó döntés volt, hogy elsőként a Júliai-Alpok ölelésében fekvő kisvárosba, Kranjska Gorába érkeztünk meg, ahol már kezdésként lenyűgöző látvány tárult a szemünk elé. A szlovén-osztrák és olasz határ közelében fekvő tájon, a ködbe burkolózó hegycsúcsok láttán rögtön elöntött minket az alpesi életérzés, és megérintett a természet tisztasága.
A lenyűgöző látványt csak fokozta a Jasna-tó (Jezero Jasna) – amely valójában két, keskeny földnyelvvel elválasztott tóból áll – melynek kristálytiszta, zöld színű vize visszatükrözte a rettenthetetlen hegyek képét. Bár a tó vize nyáron is elég hűvös, de olyan tisztán átlátszó – a neve is azt jelenti, tiszta – hogy nem csak horgásznak, de fürdenek is benne. A partján Zlatorog, a mitikus arany szarvú kecskebak áll, aminek a Triglav hegycsúcsai között volt birodalma, legalábbis a legendák szerint.
Aki olyan szerencsés, hogy több napot is eltölthet a környéken, annak a fürdésen kívül rengeteg, egyéb lehetősége is van arra, hogy kikapcsolódjon, nem csak nyáron. Errefelé lehet piknikezni, kirándulni, hegyet mászni, biciklizni, felfedezni és meghódítani a tájat, hiszen a város része a Zelenci rezervátum is, amely a gazdag élővilágnak otthont adó tóvidékéről híres. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy innen könnyen elérhető Szlovénia egyetlen nemzeti parkja, a Triglav Nemzeti Park is, amelynek egyik széle éppen itt fekszik.
A helyiek szerint Kranjska Gora talán télen a legszebb, amikor a hegyeket hó borítja, ráadásul itt található az ország egyik legjobb síparadicsoma.
Ezután megnéztük a közelben, a Vršič hágón található Orosz kiskápolnát, amelyet orosz hadifoglyok állítottak, miután 1916 márciusában egy lavina elsöpört egy fogolytábort. A szerencsétlenségben 300 ember veszítette életét, bár jóval többen haltak meg a brutális kényszermunka és a gyatra életkörülmények miatt.
A túlélő hadifoglyok egy kis kápolnát építették 1916-1917 között az áldozatok emlékére. A kápolna szerkezete fából készült, így teljesen beleolvad a környezetébe.
A következő állomásunk Kranjska Gora és a Bledi-tó között félúton, mindkét településtől nagyjából fél órányi autóútra esett. Mojstrana településtől a Vrata-völgyig vezető jelzett útvonalon gyalog vagy kerékpárral is könnyen megközelíthető az egyik legmagasabb szlovén vízesés, a Peričnik. Az 52 méter magasból elénk zuhanó víztömeg hangja már messziről hallható. Egy felfele vezető ösvényen 10 perces mászás után el is érünk egy olyan sziklás részhez, ahonnan lélegzetelállító látványban lehet részünk.
A Peričnik azért különleges a vízesések között is, mert besétálhatunk mögé, miközben a bőrünkön érezhetjük a finom vízpermetet. A fel- és lefelé tartó mászás közben viszont csak óvatosan haladjunk, mert sok helyen csúszós kövek és gyökerek között kell lépkednünk. Kísérőnk mesélte, hogy ha hideg tél köszönt rájuk, a vízesés megfagy, amely olyankor zöld és kék színekben pompázik.
Amikor Szlovéniáról látok mesés fotókat, a Bledi-tó szinte mindig köztük van, nem vélelenül. Apró szigettel a közepén olyan látványt nyújt minden egyes évszakban, hogy szinte odaláncolja az ember tekintetét. Ott jártunkkor már éppen megjelentek az ősz színei, és a vize akkor is olyan zölden csillogott, mint ahogy azt a fotókon láttam. Nincs szükség szűrőkre, és egyéb trükkökre, a tó pont így festett.
A partján végig vezet egy nagyjából 6 km hosszú sétaút, amit kár lenne kihagyni. A tó körbejárása nekünk kényelmesen, fotózással együtt bő 1,5 órába telt, nehéz volt ugyanis 10-20 méterenként nem megállni, és megcsodálni. Az apró Bledi-sziget temploma minden szögből másképpen festett, és a több mint 100 méter magas sziklaszirten álló vár látványa sem tudott minket könnyen elengedni magától.
A vár Bled és Szlovénia szimbóluma is, és már 1000 évnél is régebb óta magosodik a tó fölé. A Bledi-vár udvaráról lenyűgöző kilátás nyílik a Karavankák hegyvonulatra és a Júliai-Alpokkal határos vidékre. Nekünk szerencsére volt lehetőségünk a vár éttermében ebédelnünk, ahol desszertként a híres bledi krémest szolgálták fel, amely megjelenésében és ízében is hasonlít a miénkre.
Kisebb-nagyobb csónakon át lehet jutni a kis szigetre is, aminek a legstílusosabb módja talán az, ha a helyi hajón, a platenán kelünk át.
Ha megmásztuk a Mária Mennybemenetele-templom 98 lépcsőfokát, és ott megkongatjuk háromszor a harangot, állítólag tejesülhet a kívánságunk. Az enyém valószínűleg az lenne, hogy nyáron is visszatérhessek ide, hiszen olyankor két strand is várja a csobbanni vágyókat. A Rikli hotel közvetlenül a tó partján található, és ideális hely a kikapcsolódásra és feltöltődésre.
A következő részben a legérdekesebb városokat, településeket, látnivalókat mutatom majd meg, ahova ezalatt a pár nap alatt szintén ellátogattunk.
Az utazás az MGM Media Optima meghívása és szervezése alapján történt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.