Bevallom őszintén, a káposzta sokáig nem tartozott a kedvenceim közé, de ennek talán az volt az oka, hogy otthon a magyar konyhához mérten viszonylag ritkán került az asztalra. Töltött káposztát először, amiről emlékem is van, talán felnőttként ettem, mert nálunk nem ez volt a hagyományos karácsonyi vagy szilveszteri fogás. Amikor pedig lagziban voltam, akkor éjfélkor nem voltam még annyira éhes, hogy az akkor feltálalt töltött káposztából lakmározzam. A menzai élmények után a kelkáposztafőzelék is sokáig mumus volt. Mígnem pár éve magam is elkészítettem, a rakott kelkáposztával egyetemben, s most már ízlett, sőt, igazi nosztalgikus hangulatba kerültem általuk. Ahogyan a világ, úgy az ízlésünk is változik, így ezzel biztosan nem vagyok egyedül, s most már sokkal több káposzta fordul meg az én tányéromon is.
A káposztafélék (Brassicaceae) családjába több mint harminc vad faj, és számos nemesített fajta, ill. több mezőgazdasági jelentőségű növényfaj tartozik. Ide sorolható a brokkoli, a karfiol, a kínai kel, az olajrepce, a bimbós kel, a vöröskáposzta, a fejes káposzta, a kelkáposzta, a fodros kel és a karalábé is. Ezért, ha azt mondjuk, káposzta, igen sokféle zöldségre gondolhatunk.
Közös tulajdonságuk a jelentős C-vitamin-tartalmuk, amit különösen a savanyú káposzta kapcsán szoktunk emlegetni. Bár a hőkezelés valamelyest csökkenti a C-vitamin mennyiségét, például a sült, főtt, párolt káposztás ételek esetében, de savanyított formában jobban megőrzi ezt a tulajdonságát, így jól kiegészíthetjük vele az őszi-téli, friss zöldségekben viszonylag szegényebb étrendünket.
Persze egyéb vitaminokat is tartalmaznak, így például a K-, E-, B1-vitamin, valamint a folsav is említhető, az ásványi anyagok közül pedig a kalcium és a kálium. Az antioxidánsok sem maradhatnak ki, mint például a béta-karotin vagy az antioxidáns hatású enzimek (pl. kataláz, szuperoxid-diszmutáz, peroxidáz).
A káposztafélék ezen kívül rosttartalmuk miatt érdemelnek külön említést, ami a megfelelő emésztés szempontjából fontos. Emiatt laktatóbbak is a káposztás ételek, de ez sokak számára puffadással, kellemetlen feszítő érzéssel is járhat. Emiatt lehet a káposzta kicsit megosztó, s talán a mi családunkban is emiatt kapott kisebb figyelmet.
A savanyú káposztában levő mikroorganizmusok plusz pontot kapnak, mivel B- és K-vitamint termelnek, s támogatják a belekben a hasznos baktériumok szaporodását is. Ami miatt érdemes mégis kitartónak lennünk, s rendszeresíteni a káposztaféléket az étrendünkben, az a daganatkockázatot csökkentő hatásuknak köszönhető. A kéntartalmú hatóanyagokat, az úgynevezett glükózinolátokat és izotiocianátokat tartalmazó zöldségek rendszeres fogyasztása hozzájárul többek között az emlő-, gyomor-, ill. a vastagbéldaganat kockázatának csökkentéséhez. A brokkoliról és a fekete mustárról hallhatjuk ezt gyakrabban, de jó hír, hogy a többi rokona is hasonlóan kedvező ebből a szempontból.
A rostok miatti puffasztó hatás az epebetegek számára, vagy azoknak, akik refluxos panaszokkal, ill. gyulladásos bélbetegséggel, irritábilis bélszindrómával küzdenek, problémás lehet, így ők az egyéni érzékenységük szerinti mennyiségben, gyakoriságban fogyasszák a káposztás és az ide tartozó ételeket! Megoldást jelenthet, ha fedő nélkül főzzük, majd leöntjük róluk a főzővizet.
A káposztafélék a K-vitamin-tartalmuk miatt a véralvadásgátlót szedők számára fokozott óvatosággal fogyasztandók. Ez nem azt jelenti, hogy nem ehetnek ilyen ételeket, de kerüljék például a káposztaleves kúrát (ami amúgy sem a leghatékonyabb módja a tartós testtömegcsökkentésnek), s a dömping szerű lakomákat a káposztafélékből.
Bár többnyire sütve, főzve vagy párolva fogyasztjuk a káposztát, azért ehetjük nyersen is. S itt kifejezetten például a fejes- vagy kelkáposztára érdemes gondolni, mivel zömmel ezt fogyasztjuk például salátaként is nyers formában. A karfiol, brokkoli esetében már lehet, hogy némi hascsikarás várható, ha nagyobb mennyiséget ropogtatunk el, de ez megint csak az egyéni érzékenység témaköre. A roppanós káposztalevelek viszont jól feldobják a téli időszak ételeit, salátáit, így időnként nyersen is érdemes belecsempészni a leveleket a menünkbe.
Felsorolni is nehéz, hányféle módon ismerjük a káposztát itthon: töltött káposzta, rakott káposzta, toros káposzta, savanyú káposzta, káposztával töltött ecetes/savanyított paprika, káposztás rétes, káposztás kocka (cvekedli), káposztás palacsinta és pogácsa, káposztás lángos, párolt (vörös és fehér) káposzta, a kelkáposztafőzelék, a korhelyleves elmaradhatatlan fogásai a hazai gasztronómiának, így bőven van ma mivel ünnepelni. Ha körbenézünk a környező és távolabbi országokban vagy éppen a tengeren túlon, akkor is bőven találunk ihletet és inspirációt adó csemegéket. Gondoljunk csak a németek párolt káposztájára, a koreai kimchire, az amerikai coleslaw salátára! A töltött káposztát is megtaláljuk számos más nemzet konyhájában is, akár a szerbeknél, görögöknél is. Használjuk ki az időt, amíg még inkább a télben járunk, mert a káposztás, gyakran nehezebb emészthető, fajsúlyosabb ételek inkább ilyenkor esnek jól!
Források: Pirulakalauz, National Day Calendar, National Today
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.