Nem biztos, hogy az a hal van a csomagolásban, ami rá van írva

A Guardian 44 nemrégiben készült tanulmány elemzésével arra a következtetésre jutott, hogy a tanulmányozott halcsomagok közel 40%-át tévesen címkézték fel. Míg az Egyesült Királyságban veszélyeztetett fajokat adnak el sügérként, Bangladesben mérgező gömbhalat árulnak.

Az élelmiszerbiztonsági hatóságok már DNS-tesztet használnak a halak azonosításához, de az átlagos vásárló csupán az érzékszerveire hallgathat. Ugyanakkor, mint Alan Reilly, a Dublini Egyetem Élelmiszer- és Egészségügyi Intézetének szakértője, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) halászati és akvakultúra tanácsadója rávilágít, a csomagolt halak többnyire filéként, vagyis az azonosítást megkönnyítő pikkely, fej és farok nélkül kerülnek a boltok polcaira. A fogyasztók kiszolgáltatottak a kereskedőknek és éttermeknek.

Ugyanakkor, mint mondta, van remény, mert a 2013-ban, Nagy-Britanniában kirobbant, és több országot érintő lóhús-botrány óta (amikor marhahúsként adtak el nagy mennyiségű lóhúst tartalmazó készítményeket) sokat javult a szupermarketek és a nagy márkák ellenőrzési protokollja. „Ez ráébresztette az ipart, hogy becsapják. Nem ellenőrizték a termékek eredetiségét, de most már mindenhol ellenőrzik" - tette hozzá a szakember.

Seth McCurry, a Marine Stewardship Council brit és ír kereskedelmi igazgatója szerint a vadon kifogott halakra és tenger gyümölcseire vonatkozó kék MSC címke, valamint a tenyésztett termékek zöld ASC (Aquaculture Stewardship Council) címkéje biztosítja a hitelességet és az eredetet. Ezek a termékek követik az MSC felügyeleti lánc szabványát, amely biztosítja, hogy a termék tanúsított halászatból vagy gazdaságból származik. A világon mintegy 38 000 helyszín rendelkezik MSC tanúsítvánnyal, a szupermarketektől, halárusoktól, szállodáktól és éttermektől a feldolgozókig, a forgalmazókig és a raktárakig.

Az MSC-termékek DNS-vizsgálatából az derült ki, hogy a hibás címkézési arány kevesebb, mint 1%, ami nagyon jó arány" - mondja McCurry. Az MSC legújabb tanulmánya, amelyet a Current Biology folyóiratban tettek közzé 2019-ben, 1402 termékből és 27 halfajból vett mintát, 18 ország kiskereskedőitől. Az eredmények szerint 360 tesztelt brit termék közül 354-et helyesen címkéztek fel.

Vajon mi lehet az oka annak, hogy ezek az arányok sokkal jobbak, mint azokban a tanulmányokban, amelyeket a Guardian elemzett? Közrejátszik, hogy ez utóbbi olyan tanulmányokat vizsgált, melyek a helytelen címkézés gyanúját tárgyalták. Másodszor a legtöbb halcsalás a tengeren történik, például akkor, amikor a halakat a halászhajókról a feldolgozóhajókra szállítják, ami alkalmat adhat a téves címkézésre. Az MSC feladata éppen az, hogy ellenőrizze az ellátási láncot.

"Gyakran esik szó a túlhalászat problémáiról" - mondja McCurry -, "de a nyomon követhetőség ugyanolyan fontos, mert biztosítja, hogy az emberek tudják, mit esznek, és amit esznek, az nem veszélyes". Reilly rámutat azonban, hogy a FAO 2018. évi, az élelmiszercsalásokról szóló jelentésében idézett halcsalási tanulmányok egy része az MSC jelölésű halak között is talált hibásan felcímkézetteket. „Valószínűleg kevesebb az ilyen eset, mint a nem-MSC-címkés csomagoknál, de ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van" - mondja a szakember, aki azt tanácsolja, hogy egész halat vásároljunk, amelyet sokkal könnyebb azonosítani, mint egy műanyagba csomagolt filét, és ha nem értünk az ilyesmihez, kérjük meg az árust, hogy filézze ki nekünk.

A félrecímkézett halakkal gyakrabban találkozhatunk az éttermekben, mivel a tányéron könnyebb elleplezni a valóságot. Az MSC tanulmánya megállapította, hogy a leggyakrabban a hekket helyettesítik a veszélyeztetett hokival, az atlanti tőkehalat pedig foltos tőkehallal. 2017-ben a brit Élelmezési Szabványügyi Ügynökség (FSA) olyan eseteket is talált, amikor harcsát illetve vékonybajszú tőkehalat adtak el atlanti tőkehalként, és megállapították, hogy az Egyesült Királyságban vett minták mintegy 7%-át félrecímkézték. A halválasztásban a Good Fish Guide segíthet, mely fenntarthatóság szempontjából osztályozza a halakat, illetve az az elv, hogy valami túl olcsónak tűnik a megszokott árhoz képest, akkor az valószínűleg nem az, aminek látszik.