Aki ült már repülőn, az szinte biztosan átélte már, ahogyan a légáramlatok dobálják a gépet. Olyan helyzetek is vannak, amikor valami apró hiba miatt a leszállás izgalmasabb egy kicsit a szokásosnál. De vannak a világon olyan repterek is, ahol minden egyes fel- és leszállás felér egy adrenalin lökettel. Némelyik szuper rövid, a másik a hegyek mögött bújik meg, a harmadikon mindig erős szél fúj. Viszont érdekes módon szinte kivétel nélkül mind gyönyörű helyen találhatók, így vannak, akik szerint az a pár perc gyorsabb szívdobogás bőven megéri.
A Madeirán található Christiano Ronaldo(korábban Funchal) nemzetközi reptér a sziget egyetlen reptere, így sok választás nem marad, ha valaki légi úton érkezik a szigetre. A kifutópálya egyik oldalán hegyek magasodnak, a másik oldalán pedig a tenger húzódik, így sokáig kifejezetten veszélyes volt itt a leszállás. Mára a kifutópályát meghosszabbították – 180 betonlábán állva nyúlik bele a semmibe, mint egy befejezetlen híd –, de még így is trükkös lehet a leszállás az erős szélnek köszönhetően.
Képzett pilótának kell lenni ahhoz, hogy itt valaki gond nélkül le tudjon szállni. A körülmények ellenére mindössze egy komoly baleset történt: 1977-ben 131 utas halt meg, amikor a leszálló gép túlfutott a kifutópályán; az eset után meg is hosszabbították ezt a pályát.
São Paulo Congonhas reptere is hírhedt. Nemcsak a rövid kifutópályája miatt került fel erre a listára, hanem azért is, mert a reptér a város közepén található, így leszállás közben olyan érzése van az embernek, mintha a repülő kerekei súrolnák a házak tetejét.
Ehhez hozzájön még a híresen csúszós leszállópálya is, így aztán a landolás itt nem egyszerűen izgalmas, hanem gyakran veszélyes is. Megépülése óta rengeteg baleset történt a reptéren. Az első 1941-ben, a legutóbbi 2007-ben. Ez utóbbi esetben a gép túlszaladt a kifutópályán és belerohant egy hangárba – a gépen és a hangárban tartózkodók is mind meghaltak.
A Holland Karib-térségben található Saba szigetén van a világ legrövidebb kereskedelmi reptere: a kifutópálya hossza összesen 400 méter. Az eredeti, 1933-as King Kong című film szigetén egy kis földnyelven keresztben helyezkedik el az apró reptér, így a leszállópálya mindkét vége szinte a tengerbe lóg.
Nagyobb gépek nem szállhatnak itt le, de még a kisgépek pilótáinak is nagyon észnél kell lenni, hogy megfelelően manőverezzenek.
A norvég Svalbard reptér a Spitzbergák Longyearbyen településének közelében található. Ez a világ legészakibb reptere, ahova menetrendszerinti járatok közlekednek. A kifutópálya különlegessége, hogy teljes egészében a jégre épült, pontosabban a permafrosztra, az állandóan fagyott talajra.
A kifutópályának nincs rendes világítása, így csak nappali fényben lehetséges a fel- és leszállás, este vagy a téli hónapokban viszont egyáltalán nem. A pálya alatt két áteresz is van, ami elvezeti a hegyekből lecsorgó olvadt vizet.
Több dolog miatt is érdekes a gibraltári reptér. Bár a kifutópálya elég széles, a féket gyorsan be kell húzni leszálláskor, mivel a pálya mindkét végén tenger van. Az erős szél miatt gyakran többször is meg kell kísérelnie a leszállást a pilótáknak.
De van egy nagyon furcsa vonása is a reptérnek: a város egyik fő útvonala keresztbe megy rajta. Valóban, szó szerint derékszögben elvágja a kifutópályát, így nagyon komolyan kell szervezni a közlekedést. Az utat minden nap tizenötször lezárják, ami persze elég gyorsan dugókhoz vezet.
Paro nemzetközi reptere Bhutánban 2200 méteres magasságban, 5500 méteres hegycsúcsok között található egy völgyben. Ennek köszönhetően a repülők vezetői csak az utolsó pillanatban látják meg a leszállópályát, így hirtelen és meredeken kell ereszkedniük, hogy a szinte centire kiszámolt kifutópályán biztonsággal landolhassanak.
Annyira trükkös itt a le- és felszállás, hogy csak speciális engedéllyel rendelkező pilóták használhatják a repteret – jelen állás szerint 17 ilyen pilóta van a világon.
A skót Barra reptér az azonos nevű szigeten található a Külső-Hebridákon. A Traigh Mhòr öbölben kialakított leszállópálya bizonyos értelemben a többinél is furább, mivel nem állandó.
Pontosabban állandó ugyan, de mivel csak bő egy méterrel van a tengerszint fölött, ezért gyakorlatilag a sekély öböl partján kell leszállni, amelyet viszont dagály idején teljesen elönt a tenger. A pilótáknak ezért úgy kell időzíteni, hogy a leszállás és a felszállás is beleférjen abba az időszakba, amikor épp nem borítja víz a kifutópályát.
A francia Courchevel síterületet szolgálja ki a Courchevel reptér, mely a helyszínből adódóan nagyon rövid és meredek is. Ez tipikusan az a hely, ahol nem lehet elrontani a leszállást, mert nincs esély egy második próbálkozásra.
A kifutópálya hossza bő 500 méter, lejtése körülbelül 18 százalékos, és ehhez jön még az is, hogy a terület nem sík. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy viszonyleg simán indul, aztán meredeken lejt, majd ismét laposabbá válik. Világítás nincs, így sötétben vagy rossz időben egyenesen lehetetlenné válik a leszállás.
Gisborne közelében található az új-zélandi reptér, mely a gibraltári példához hasonlóan fura helyre épült. Itt nem egy forgalmas út szeli ketté a repteret, hanem egy vasútvonal.
A reptér nem nagy: egyetlen terminálja van, valamint három füves és egy nagy, betonozott kifutópályája, amin szépen keresztülpöfög a vonat. Így a repülők olyan ritmusban kénytelenek használni a repteret, amely nem ütközik a vonatok menetrendjével.
Szkíathosz a tündöklő Égei-tenger egyik kis görög szigete, mely hírnevet leginkább azokkal a világsajtót bejárt képekkel szerzett, amelyen a landolni készülő repülői látszanak. Ezeken a felvételeken rendre az látható, hogy a gépek szinte csak méterekkel húznak el a nyaralók feje felett, miközben megközelítik a repteret.
A leszállás roppant zajos a fékező berendezéseknek köszönhetően, felszálláskor viszont szinte üres tankkal hagyják el a repülők a szigetet – csak így tudnak eléggé felgyorsulni a felszálláshoz. Később aztán tankolnak egyet a közelben található Szalonikiben.