A vaddisznó Magyarországon őshonosnak számít, de azt sokan nem tudják, hogy egyéb vadsertések is léteznek. A szűkebb értelemben vett disznók körében a legtöbb természettudós tíz fajt különböztet meg, ide értve az Európában, Ázsiában és Afrikában őshonos vaddisznót is. Az ide tartozó fajok többsége azonban Délkelet-Ázsiában, ezen belül nagy részük a Fülöp-szigetek egyes szigetein őshonos. E fajok egyike a cebui disznó is.
A cebui disznót egy francia születésű, a térítő munka mellett zoológiával is foglalkozó jezsuita, Pierre Marie Heude (1836-1902) fedezte fel és írta le a tudomány számára még 1888-ban. Sokáig azonban nem önálló fajnak, hanem a celebeszi disznó, a fülöp-szigeteki disznó, vagy a szakállas disznó egyik alfajának tekintették. Az 1990-es évek elején végzett kutatások alapján azonban a legtöbb zoológus ma már egyetért abban, hogy önálló fajról van szó, sőt, a fajon belül két alfajt is megkülönböztetnek. Ezek közül a névadó Cebu szigeti alfaj időközben kipusztult, így Cebun ma már egyáltalán nem találkozni cebui disznóval. Az ugyancsak a Fülöp-szigetekhez tartozó Negros, illetve Panay szigetén azonban még ma is előfordulnak, és a Masbate szigeten is él egy kisebb állomány. Ezek a populációk azonban mind az eredeti törzsalaktól némileg különböző alfajhoz tartoznak.
Cebui disznó
A hazai vaddisznókhoz képest viszonylag kicsiny termetű. Bár néha előfordulnak 80 kilós egyedek is, a kanok testtömege 35-40 kg, a kocáké pedig 20-35 kg között szokott lenni. Marmagasságuk ritkán haladja meg a 60 centimétert. Mindkét nem jellegzetes sörényt visel, bár ez a kanoknál sokkal kifejezettebb, hosszabb sörtékből áll. Főleg erdős területeken élnek, a tengerszinttől egészen 1600 méteres magasságig. Általában kisebb kondákban járnak táplálék után. Igazi mindenevő állatok, étlapjukon állati és növényi eredetű táplálékok egyaránt szerepelnek.Kritikusan veszélyeztetett disznóság
A cebui disznók Cebu szigetéről az 1960-as években pusztultak ki. Megritkulásuk egyik fő oka a mezőgazdasági művelésbe vont területek terjedése. Ezen a vidéken sokfelé dívik a kaingin nevű művelési rendszer, ami az erdők tarvágását és felégetését, majd az így nyert termőterület talajának gyors kimerülése után újabb területek ilyenfajta művelésbe vonását jelenti. De a vadászat, és az egyes állományok felaprózódása is veszélyeztető tényező, nem is szólva az elvadult házi sertésekről, amelyek kereszteződhetnek a vadon élő cebui disznókkal. A fenti okok miatt a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 1996-ban kritikusan veszélyeztetettnek minősítette a fajt.
A cebui disznók nemcsak a természetben számítanak ritkaságnak, de az állatkertekben is. Az európai állatkertekben tartott egyedek összehangolt, természetvédelmi célú szaporítása érdekében az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége 2007-ben indította el a cebui disznóval foglalkozó tenyészprogramot. E programhoz csatlakozott a Fővárosi Állat- és Növénykert is.
Pitypang és Füge
A Budapestre érkezett cebui disznók közül a koca a Rotterdami Királyi Állatkertből érkezett ajándékként. A 2012. október 7-én született állat hivatalosan a Buana nevet viseli, bár a gondozók sokszor csak Pitypangnak becézik. A kan a Skót Királyi Állattani Társaság Edinburgh városában működő állatkertjéből került a magyar fővárosba, kihelyezett állatként. A kocával azonos évben, de július 11-én született, a hivatalos dokumentumokban szereplő neve pedig Bulan, egyébként a Füge becenevet kapta. Mivel a két állat mostanában éri el azt a kort, amikorra a cebui disznók ivaréretté válnak, az állatkerti szakemberek abban reménykednek, hogy a tenyészpár az elkövetkező években malacokkal is megörvendezteti majd a közönséget. Ez a faj megőrzése szempontjából is igen fontos eredmény lenne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.