Három mámorító tóparti boros célpont

Balaton-felvidék, Magyarország

Ezen a területen valójában három borrégió osztozik – a Balaton-felvidéki, a Badacsonyi és a Balatonfüred-Csopaki. A mesébe illő szőlőhegyek, pincészetek és présházak látványa mindenkit elvarázsol, gyakran hasonlítják Toszkánához és Provence-hoz a turisták.

A párás levegő és a napsugarakat visszatükröző vízfelület speciális, szubmediterrán mikroklímát hozott létre itt. A változatos geológiai adottságok miatt a különböző dűlőkön egészen eltérő borok születnek. Akkor is érdemes ide szervezni kiruccanást, ha inkább a vörösborokat szeretjük. Egyre több borász tér ugyanis vissza a régió hagyományos vörös fajtáihoz, így a pincékben finom merlot-k, pinot noir-ok és cabernet sauvignonok készülnek.

A helyiek szerint ősszel a legszebb a vidék, amikor nincs tömeg és nyugodtan lehet bort kortyolgatva megfejteni az élet nagy kérdéseit, de persze történelmi sztorikban sincs hiány. A csobánci Villa Tolnay például egykor Tolnay Klári búvóhelye volt, az idevezető borkóstolót azonban érdemes összekötni egy rövid túrával a hegytetőre, Csobánc várának romjaihoz.

A szentaltalfai Dobosi Pincészetben ugyanakkor már bioborok készülnek. Leteszteltük mi is: ezekből kortyolgatva a másnaposság sokkal kellemesebb még egy túlzásba vitt kóstoló után is. A csopaki Jásdi Pincéből pedig tényleg mesés a kilátás, ahogyan egyébként a "szomszédos" Szent Donátból és a Homola borteraszról is.

Fertő-tó, Ausztria és Magyarország

Az egyik legkedvesebb őszi programunk a szüretelőket nézve tekerni a szőlőkön keresztül vezető kerékpárutakon, az osztrák-magyar határon fekvő Fertő-tónál. Az osztrák oldalon – mely a burgenlandi borvidékhez tartozik – többek között Mörbisch (Fertőmeggyes) és Ruszt között, vagy éppen Pamhagen (Pomogy) környékén nyílik erre mód. A magyar – egészen pontosan a soproni borvidékhez tartozó – oldalon például Fertőrákosnál gurulhatunk a szőlőben.

"A monarchia idejében a szőlőterületek egy borvidéket alkottak Sopron–Ruszt–Pozsony néven, hasonló fajták és művelési módok jellemezték őket. A szőlőskerteket pusztító járványok, a történelem viharai külön fejlődési pályára állították a borvidéket. Sopron környékén az 1800-as évek végéig a fehér szőlő volt az uralkodó. Borvidékünk karakteres fajtája, a kékfrankos szőlő az 1890-es évek után került előtérbe. Ma az osztrák oldalon Ruszt elsősorban a fehér szőlőfajtákról és az aszúról (Ausbruch) híres, a Soproni borvidéken pedig a kék szőlő, főleg a kékfrankos termelése kiemelkedő" – írja a környékről a Soproniborvidek.hu.

A borozás és a kerekezés mellett azonban a soproni városnézés – feltétlen térjenek be Harrerékhez csokizni és az Erhardtba ebédelni –, Ruszt bájos utcáinak felderítése, a megújuló fertődi kastély, vagy az elképesztően gazdag madárvilág megfigyelése is jó program.

Genfi-tó, Svájc

A svájci Vaud kantonban, a Genfi-tó északi partvidékén fekszik Lavaux borvidéke. A világörökségi táj specialitása, hogy a szőlőskertek mintegy tízezer, kőtámfalú teraszon helyezkednek el. A szőlőt kézzel művelik meg, mert gépekkel nem férnek hozzá a tőkékhez, így persze a bor ára is drágább. A Genfi-tó és a teraszok fantasztikusan néznek ki együtt, mi itt szerettünk bele a tóparti szőlőtőkék látványába. A Vevey és Lausanne között elterülő vidék legismertebb szőlőfajtája a saszla.

Bár kellemesen üdítő, laza tételeket készítenek erre, amiket tényleg érdemes megkóstolni, a magyar boltok polcain ne nagyon keressék: a svájciak csupán két százalékot exportálnak. Ezért aztán borkóstolás után a gyönyörű tájban elmerengve az embernek kedve támad facér szőlősgazdák elérhetőségei után érdeklődni, hogy lehetőleg minél tovább tartson az itteni életérzés.

Ha azonban már a környéken járunk, érdemes betérni Veveybe, ahol olyan hírességek éltek egykor, mint Charlie Chaplin vagy Jean-Jacques Rousseau, miközben itt van a Nestlé központja is. De a mediterrán hangulatú Montreux is kihagyhatatlan, ahol gyönyörűen gondozott pázsit és tarka virágok fogadják az érkezőt, a tóparti promenádot pedig elegáns grand hotelek szegélyezik.

Aztán ott van Montreux határában, gyakorlatilag a tavon fekvő Chillon-i kastély, ahol sokak mellett Lord Byron vendégeskedett, és amelyről még verset is írt. Ha azonban a mámorító tópartok mellett olyan tippekre is kíváncsiak, hogyan érdemes Lausanne-t és környékét alaposabban felderíteni, akkor kattintsanak ide egy erről szóló korábbi cikkünkért.