8 nap egyedül a dzsungelben: egy repülőgép szerencsétlenség túlélőjének hihetetlen igaz története

Egy asszony, aki egyedül élt túl egy repülőgép szerencsétlenséget a vietnámi dzsungelben, ma is repülőre száll – viszont mindig ugyanarra a helyre ül. Nem babonából, hanem emlékből.

A repülőgép szerencsétlenség, amit nem lehet elfelejteni

1992 novemberében a Vietnam Airlines 474-es járata Ho Si Minh-városból indult a tengerpartra. A fedélzeten 30 ember tartózkodott, köztük a 31 éves Annette Herfkens és vőlegénye, Willem van der Pas. A repülés romantikus kirándulásnak indult, de a hegyek fölött a pilóták elvesztették az irányítást, és a repülő a dzsungelbe csapódott.

Annette volt az egyetlen túlélő. Nyolc napon át feküdt a roncsok között csonttörésekkel, sérült tüdővel és állkapoccsal, miközben körülötte mindenki meghalt. Az egyetlen támasza az ösztöne volt – és az a különös, már-már vérfagyasztóan nyugodt tudat, hogy nincs értelme félni. „Nem azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha meghalok. Csak annyit: majd meglátjuk, ha eljön az ideje” – mesélte később a Guardian-nek.

A túlélés ára

A mentőcsapatok nyolc nap után találták meg, testileg összetörve, de életben. Visszatért Madridba, ahol korábban a Santander Banknál dolgozott, de az élet, amit addig élt, már nem az övé volt. Willem, a vőlegénye, akivel tizenhárom évet töltött együtt, nem tért vissza vele.

Annette mégis új életet kezdett. Hátat fordított a bankszektornak, és motivációs előadó lett, később pedig férjhez ment egy korábbi kollégájához, akivel New Yorkba költözött, és két gyermeket nevelt fel. De a múlt kísértete sosem tűnt el teljesen: elég egy tál vietnámi étel, és a dzsungel megpróbáltatásai újra előtűnnek a háttérből.

Az első sor szabálya

Hiába a trauma, Annette továbbra is repül. Egyetlen feltétele van: mindig az első sorba ül. Ez nem a gyors kiszállás vagy a VIP-kényelem miatt van, hanem mert a háta mögött sorakozó ülések látványa felidézi azt a pillanatot, amikor a lezuhanás után egy holttest nehezedett rá a roncsban.

„Ha az első sorban ülök, nem látok magam előtt széket. Így könnyebb lélegezni” – mondta egy interjúban. Ez az apró, de tudatos döntés a saját kontrolljának jele: egy túlélő gesztusa, aki már tudja, hogy a félelem nem akadály, hanem iránymutató.

A dzsungelből a világ elé

Annette Herfkens története egy katasztrófa túlélése mellett arról is szól, hogyan lehet visszavenni az élet fölötti irányítást. 

A mai napig tart előadásokat a rezilienciáról és a lelki túlélésről, miközben minden repüléskor újra megvívja a maga csendes csatáját. Nem menekül a múlt elől – csak megtanulta, hogy néha elég annyit tenni: leülni az első sorba, és tovább repülni.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: