
A Népszínházat 1965 tavaszán lebontották. Ma már csak pár fénykép őrzi az egykor tündöklő épület emlékét, a neve pedig sokaknak a Blaha Lujza téri metrómegálló környékén induló utca neve miatt lehet ismerős.
A Népszínház utca és a végében található forgalmi csomópont, ahol emberek sietnek a metrótól a villamoshoz, régen egészen más arcát mutatta. Ott, ahol most padok, buszok és rohanó emberek vannak, egykor zeneszó, színházi előadások és ünneplő tömeg töltötte meg a teret. A Népszínház 1875-ös megnyitója nagy esemény volt, nemcsak kulturálisan, hanem politikailag is.
A 19. század közepétől egyre népszerűbbek lettek a zenés, vidám falusi történetek – ezek voltak a népszínművek. A közönség imádta ezeket, így egy idő után elkerülhetetlenné vált, hogy saját színházat kapjanak az efféle előadásokat színpadra vivő társulatok.
A színház ötlete remek volt, csak a pénz hiányzott. A közösségi gyűjtés kevésnek bizonyult, végül Pest városa segített – így indulhatott el az építkezés.
Az osztrák Fellner és Helmer páros Európa-szerte színházakat tervezett. A Népszínház is az ő kezük munkáját dicsérte, és korának egyik legmodernebb teátruma lett.
Az 1875-ös megnyitón nemcsak a főváros népe, de az uralkodó is jelen volt. Bár a nyitóelőadásokat nem fogadta kitörő lelkesedés, a Népszínház gyorsan belopta magát a közönség szívébe.
A legendás színésznő 21 éven át volt a színház társulatának oszlopos tagja. Nem véletlen, hogy később a környék is róla kapta a nevét: így lett a térből Blaha Lujza tér.
1965 tavaszán robbantásokkal tüntették el a pazar épületet, így ma már csak kevesen tudják, milyen gyönyörű színház állt korábban a téren.
Nézd meg az alábbi videót:
Az alábbi cikkeinket se hagyd ki:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.