
A víziló támadás napjainkban sajnos nem is olyan ritka. 1996-ban Paul Templer idegenvezetőként dolgozott a zimbabwei Zambézi folyó mentén, a világhírű Victoria-vízesés közelében. Egy nap néhány vendégek túrát vezetett egy gyakornok idegenvezetővel, Evans Namasangóval, amikor elképesztő, egyben tragikus események sorozata vette kezdetét, s Templer nemsokára egy felbőszült víziló pofájában találta magát. De ne szaladjunk ennyire előre.
Miközben a megszokott, eddig biztonságos útvonalon siklottak, egyszer csak egy nagyobb vízilócsapatot vettek észre, amelyek látványa némi feszültséget okozott a csoportban, de Paul Templer bízott abban, hogy biztonságban vannak. A látszólagos nyugalom azonban hirtelen véget ért: az egyik agresszív víziló váratlanul megtámadta és felborította Evans kajakját. Paul azonnal a segítségére sietett, hogy kimentse bajba jutott kollégáját, ám a felbőszült állat ahelyett, hogy békén hagyta volna őket, hirtelen újra támadt.
Templer hirtelen a víz alatt találta magát, a víziló pofájában. „Hirtelen minden sötét és csendes lett, pár másodpercbe telt, mire felfogtam, mi történt” – mesélte később. „Deréktól felfelé nem éreztem magam se vizesnek, se száraznak. Nyomást éreztem a hátamon, és az egyik karommal körbetapogattam, ekkor éreztem meg a sörtéket.” - emlékezett vissza Paul.
A hatalmas állat megpróbálta lenyelni a férfit, de túl nagynak találta, így kiköpte. A megpróbáltatások azonban ezzel nem értek véget. Paul, miután feljött a felszínre, igyekezett a part felé menekülni a tanonccal együtt, de a víziló nem adta fel a küzdelmet. Másodszor is rátámadt a férfira, ezúttal a lábánál fogva rántotta a mélybe. Azt mondta, olyan volt, mintha egy rongybabát rángatott volna egy kutya. Az állat ismét kiköpte, de harmadszor is nekirontott.
„A szörnyeteg tágra nyitott szájjal rohant felém, és telibe talált” – idézte fel Paul. „Agyarai áthatoltak a törzsemen és az oldalamon. A térdeimtől lefelé az állat szájának egyik oldalán voltam, a fejem, a vállam és a karjaim pedig a másikon.” Ebben a pillanatban a férfi már csak arra gondolt, vajon vajon elvérzik-e vagy megfullad. Úgy érezte, minden lelassult, mintha kívülről figyelte volna a saját halálát.
Hihetetlen módon egy társa végül kiszabadította a víziló állkapcsából, de a támadás borzalmas sérüléseket okozott. Paul testét 38 harapás borította, a bal karját pedig csontig tépte szét az állat. Egy másik mély sebből pedig még a tüdeje is kilátszott. Szerencsére a kollégája gyorsan cselekedett, és egy kéznél lévő ételes tálca fóliájával próbálta megakadályozni a tüdő összeesését. Az egyik artériája is csodával határos módon elzáródott, így a végzetes vérveszteség elkerülhetővé vált.
A sérült férfit elképesztő szerencséjére egy katonai helikopteres mentőcsapat vette észre, akik épp a közelben tartottak gyakorlatot. A sürgősségi sebész azonnal megkezdte a kezelést. Bár az orvosok először mindkét karjának és egyik lábának amputálásától tartottak, végül meg tudták menteni a jobb karját és a sérült lábát. A bal karja azonban menthetetlen volt.
Paul Templer végül túlélte a hihetetlen támadást, de a tragédia a csoportot sem kímélte. A fiatal gyakornok, Evans Namasango a megpróbáltatás során a vízbe fulladt. Templer fizikai felépülése hosszú és fájdalmas volt, a mentális sebek pedig nehezen gyógyultak, mert Paul bűntudatot érzett fiatal kollégája elvesztése miatt. Végül azonban megtalálta a módját, hogy feldolgozza a történteket.
Paul Templer ma motivációs előadóként járja a világot, és inspirációként használja fel a tapasztalatait. Történetét könyvben is megírta, What's Left of Me címmel, amellyel másoknak is erőt ad a nehézségek leküzdéséhez.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.