
A parkolás mindennapjaink elengedhetetlen része, amit ma már számos innováció és technológia segít megkönnyíteni – de mindez 90 évvel ezelőtt kezdődött egy egyszerű, mégis forradalmi találmánnyal. Július 16-án ünnepeljük az első parkolóóra, az ikonikus „Black Maria” nevű szerkezet telepítésének 90. évfordulóját, amely 1935-ben látta meg a napvilágot Oklahoma Cityben.
Ez a kis idegesítő szerkezet nem feltétlenül azért született, hogy pénzt szedjen az autósoktól, hanem hogy megoldja a város szívében egyre súlyosbodó parkolóhely-problémát: a sok, órákon át foglalt hely miatt nem lehetett elég gyorsan és gördülékenyen parkolni.
Az ötlet a helyi ügyvédhez és újságíróhoz, Carl Magee-hez kötődik. Az üzlettulajdonosok panaszai hatására Magee egy egyszerű, de ötletes megoldáson dolgozott. Az általa tervezett mechanikus parkolóóra azt mérte, mennyi ideig foglalják az autók a helyet, és érmék bedobásához kötötte a megállást. A sofőr bedobott 5 centet, ami akkoriban nem is volt magas összeg – annak idején ez magyar pénzre átszámítva nagyjából 22 fillérnek felelt meg, ami ma az inflációval számolva körülbelül 374 forintnak felel meg.
Magee célja nem a gyors pénzszerzés volt, hanem a forgalom élénkítése, hogy a hosszútávon ellehetetlenített parkolóhelyek felszabaduljanak, így több vásárlónak legyen esélye megállni.
Ha ma megnézzük, mennyi a parkolási díj nálunk, jól látszik, hogy az akkori 374 forint körüli árhoz képest a budapesti belvárosi zónákban az óradíjak szinte duplája vagy akár több is lehet: 600 forint körül mozognak az árak városrésztől függően. Vidéken is hasonló a helyzet, Győrtől Debrecenig 450-650 forint körüli összegben találjuk a díjakat, a népszerű turisztikai helyek – Siófok vagy Balatonfüred – pedig még ennél is magasabb díjakkal dolgoznak.
Azok az idők, amikor az autósoknak aprópénz után kellett kotorászniuk a zsebükben vagy a tárcájukban, ráadásul előfordult, hogy nem is volt kéznél a szükséges érme, mára elmúltak. Magyarországon már jó ideje eltűntek a hagyományos érmebedobós parkolóórák, a városi parkolás főleg digitális fizetéssel, mobilappokkal vagy kártyás megoldásokkal zajlik. Ezek kényelmesebbek és gyorsabbak, így nem csoda, hogy a bedobós órák ma már csak múzeumi tárgyakként élnek tovább.
Ez a váltás sokaknak megkönnyítette a parkolást – az automatáknál nincs sokkal több bosszúság, csak a telefonos vagy bankkártyás fizetés rutinja. Így a „parkolóórába dobálás” már inkább csak egy nosztalgikus emlék.
Bár a parkolóórák sosem voltak népszerűek, az urbanizáció során mégis nélkülözhetetlenné váltak. Az első példányokat már a ’30-as években „fekete banditának” nevezték el, mert elvette az ingyenes parkolás lehetőségét, és meg kellett fizetni az időt az utcán. Európában az 1950-es években terjedtek el a parkolóórák, az első város Basel volt, ahol 1952-ben megjelentek, majd más német városok, elsőként Duisburg, később pedig szinte minden nagyobb település felfedezte, hogy a parkolóautomaták segíthetnek kordában tartani a zsúfoltságot.
A parkolóórák históriája jól tükrözi, hogy a városi közlekedés és parkolás mennyit fejlődött az elmúlt kilencven évben. A jövőben még okosabb, szenzoros és automatizált rendszerek érkeznek, ahol a parkolás akár észrevétlenül, az autó indításakor és leállításakor kerül elszámolásra.
A Black Maria öröksége azonban megmarad: egy egyszerű eszköz, amely 1935-ben elindította a városi parkolás átalakulását, és amely nélkül ma sem tudnánk elképzelni a városok élhetőbb működését.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.