232 éve halt meg Marie Antoinette – 8 meglepő tény az utolsó francia királynéról, amit valószínűleg még sosem hallottál

Október 16-án van Marie Antoinette kivégzésének 232. évfordulója. Az osztrák főhercegnőből lett francia királyné bájos alakja egyszerre idézi a fényt és a bukást: a pompa, a fényűzés, a politikai vakság, majd a totális összeomlás szimbólumává vált. Most felidézzük életének nyolc kevésbé ismert, de annál emberibb pillanatát.

Nyolc titok, amit még nem tudtál Marie Antoinette életéről

• Az osztrák nő, akit Franciaország sosem fogadott be

Marie Antoinette Mária Terézia császárnő tizenötödik, legfiatalabb lánygyermeke volt, testvérei között olyan uralkodók is akadtak, mint II. József, illetve II. Lipót. Gyermekkora Bécsben telt, ahol szigorú, mégis művelt környezetben nevelték – zenét és táncot tanult, franciául viszont meglepően rosszul beszélt, amikor 1770-ben elindult új hazájába, hogy feleségül menjen a francia trónörököshöz, Lajos herceghez. A házasság politikai szövetség volt Ausztria és Franciaország között, a személyes boldogságnak semmi köze nem volt hozzá.

• A hűvös házasság és a gyermektelenség pletykái
  Már az esküvői ünnepségek sem teltek szerencsével: a Concorde téren megtartott népünnepélyen a tűzijáték petárdái a tömegben robbantak, a halálos áldozatok száma több volt, mint száz. Nem jó előjel egy házasság kezdetére. Nem meglepő az sem, hogy a versailles-i udvarban hamar lábra kelta pletyka: a házasság nem teljesült be, és az ifjú királyné „frigidebb”, mint az Alpok hava. A valóság prózaibb volt – Lajos fitymaszűkülettel küzdött, és nyolc évig nem történt köztük semmi. Marie Antoinette közben magányosan, udvari intrikák és kényszerű szerepjátékok között nőtt fel a királyi pompában. Végül Lajos sógora, II. József javasolta neki az orvosi megoldást.

• A „kalácsos mondat” mítosza 

A francia forradalom kitörése után a nép éhínsége közepette terjedt el a hírhedt mondat: „Ha a szegényeknek nincs kenyerük, egyenek kalácsot!” – azonban Marie Antoinette ezt a mondatot sosem mondta. Az idézet már jóval az ő kora előtt is létezett, valójában Rousseau Vallomások című művében bukkant fel, amelyben a filozófus egy névtelen „hercegnő” szájába adta. A mondat mégis örökre rásült Marie Antoinette-re, mint az arisztokratikus vakság jelképe, akit a forradalom monarchiaellenes propagandája bűnbakként kezelt.

• A királyné, aki teheneket fejt

Versailles parkjában a Petit Trianon palota köré egy idilli falut, a Hameau de la Reine-t építtette magának. Ott gyapjúszoknyában sétálgatott, virágot szedett, sőt – a legenda szerint – tehenet is fejt. A nép szemében azonban ez a gesztus nem a természetközeliséget, hanem a képmutatást jelentette: miközben ők éheztek, a királyné a gazdasszonyt játszotta porcelánvödrökkel. Maga a palota 1762-68 között épült XV. Lajos szeretőjének, Madame de Pompadournak, majd Madame du Barry kapta. A történet pikantériája, hogy Marie Antoinette nem kedvelte du Barryt, így XVI. Lajos trónra lépésekor az ifjú királyné, a 19 éves Marie Antoinette örökölte meg a palotát.

• A divat, ami botrányt szült

Marie Antoinette szakított az udvari hagyománnyal: ledobta a fűzőt és a súlyos hímzett selymeket, és fehér muszlinruhát viselt, amit „chemise à la reine”-nek neveztek. A festményekről ismert viselet könnyű és természetes volt, ám a korabeli szemekben „túl közönséges” – sőt, illetlen – a királynéhoz. Ugyanakkor hatalmas vagyonokat elköltött a ruhatárára, minden vágya volt, hogy a legelegánsabb francia nőként csodálják, amely vágya a fentebb leírtak miatt sosem teljesült, de legalább a Franciaország legkifinomultabban lépkedő asszonya titulus az övé lett. Pazarló életmódján tovább súlyosbított a kártyázás, illetve az ékszerek iránti vonzalma is.

• A sajtó legelső áldozata

A XVIII. század végi francia pamfletirodalom (a libellék) valóságos karaktergyilkossági gépezetté vált. A királynét kicsapongónak, hazaárulónak, sőt erkölcstelennek festették le, gyakran pornográf illusztrációkkal. Valós, vagy kitalált félrelépései, pikáns hálószobatitkai állandó témát szolgáltattak a röplapok gyártóinak. Egyre kevésbé volt ember – inkább Franciaország problémáinak szimbóluma: az elpuhult, néptől elszakadt arisztokrácia arca. Pedig a kiürült államkasszáról csak részben tehetett ő, sokkal nagyobb összegeket vitt el az amerikai függetlenségi háborúban való részvétel.

• A kudarcba fulladt szökés

1791-ben a királyi család valóban megpróbált elmenekülni Párizsból, hogy elérjék a Németalföld határánál fekvő Montmédy erődjét és csatlakozzanak az osztrák csapatokhoz. Az akció – a Varennes-i menekülés – azonban megbukott, mert díszes uralkodói hintójukat egy postamester felismerte. A királyi családot elfogták, visszavitték Párizsba, ahol a Temple börtönbe zárták. Marie Antoinette még ezt követően is igyekezett bátyját, II. Lipót német-római császárt a forradalmi Franciaország ellen hergelni, még a francia haditervet is kiadta az osztrákoknak, amely miatt  még jobban meggyűlöltette magát a francia néppel, amelynek szemében ettől kezdve Marie Antoinette már nemcsak idegen, hanem áruló is lett.

• A guillotine árnyékában

1793. október 16-án, harminchét évesen vitték a kivégzőhelyre. Nem viselt fátylat, csak egyszerű fehér ruhát. Amikor a hóhér lábára rálépett, csupán ennyit mondott: „Bocsásson meg, uram, nem szándékosan tettem.” Az utolsó gesztus méltósága sokakat megrendített – de már nem volt visszaút. A forradalom dühének kellett egy arc, és ő tökéletesen megfelelt erre a szerepre.

Marie Antoinette alakja ma sem csak a fényűzés vagy a könnyelműség szimbóluma. Egy olyan korszak végének tükre, amikor a hatalom már nem értette a nép nyelvét – a történelem pedig, mint mindig, könyörtelenül véget vetett annak, amit képtelen volt megváltozni.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: