James Bedford örökre beírta nevét a tudomány és a legendák történetébe. A 73 éves pszichológus professzor rákban szenvedett, amikor 1967. január 12-én a Glendale városában lévő házában elhunyt. Pontosabban: abban a reményben halt meg, hogy talán egyszer újra élhet.
Mire az orvosok megérkeztek, Bedford az utolsó lélegzeteit vette, és egy órán belül el is hunyt. A tartósítási eljárásnak gyorsan kellett zajlania: a halál beállta után hét percen belül meg kellett kezdeni a kriogén fagyasztást. Vérét egy különleges oldattal, dimetil-szulfoxiddal helyettesítették, majd testét egy jégre helyezett fémkapszulába zárták – amelyet, a sors furcsa fintoraként, egy parókakészítő mester alkotott Phoenixben.
Innen egy temetkezési vállalkozó szállította Bedford lefagyasztott testét Arizonába, ahol az emberi testek fagyasztásával kísérletező Cryonics Society of California gondjaira bízták. A szervezet vezetője, Robert Nelson – akit egyes újságok egyszerű „televízió szerelőként” emlegettek – Bedfordot az emberi halhatatlanság úttörőjének nevezte.
A közvélemény és a tudósok vegyesen reagáltak az esetre. Egyesek jövőbe mutató technológiai csodának, mások szélhámosságnak tartották. A Los Angeles Times 1967-ben még lelkes hangon írta: „Bedford akár 20 000 évig is fennmaradhat ebben a hatalmas kapszulában, amíg el nem jön a feltámadás ideje.”
A biológusok viszont lehűtötték a reményeket. Dr. John Lyman, a UCLA laborvezetője „teljesen naivnak” nevezte az ötletet, és kijelentette: a sejtek a fagyasztás során szétrepednek, és csak egy „rongydarabhoz hasonló massza” marad utánuk.
Más szakértők szerint Bedford családja feleslegesen szórta el a pénzét, hiszen „amit lefagyasztanak, az halott – és az is marad.” A hospice nővérek, akik az utolsó napjaiban mellette voltak, ennél is egyszerűbben fogalmaztak: „Csak Isten adhat halhatatlanságot.”
Azonban az elméleti halhatatlanság gyakorlati oldala sem ment zökkenőmentesen. Az első tárolóberendezés néhány éven belül elromlott – az üzemeltetők csak abból tudták, hogy működik-e, ha dér jelent meg a csöveken. 1970-ben Bedfordot új helyre vitték, majd a testet hat évvel később ismét költöztetni kellett.
A legkülönösebb fejezet talán az volt, amikor fia, Norman egyszerűen kibérelt egy teherautót, és saját maga vitte át apja fagyott testét egy másik céghez. Norman felesége, Cecilia még fotót is készített a fémkapszulával – elegáns kosztümben, cigarettával a kezében, mintha egy különös családi relikviával pózolna.
Végül 1991-ben az Alcor Life Extension Foundation vállalta Bedford elhelyezését a Scottsdale-i létesítményben. Amikor a cég munkatársa, Mark Darwin kinyitotta a burkolatot, meglepetten látta, hogy a test „megdöbbentően jó állapotban” van. „Nem tudom leírni azt az örömöt, amikor láttam, hogy még mindig épen fekszik ott, ahová fél évszázada helyezték” – írta akkor.
Halála óta több mint ötvenöt év telt el. James Bedford továbbra is egy henger alakú fémtartályban pihen az arizonai sivatag mélyén, mínusz 196 °C-on. Ő az első, aki az „örök alvást” választotta – és talán az utolsó, aki még hisz abban, hogy ily módon egyszer felébredhet.
A tudomány ma is szkeptikus: nincs ismert módszer arra, hogy a kriogén fagyasztás után egy emberi test – vagy akár csak egy agy – épségben újraéledjen. De a mítosz tovább él. Bedford története több volt, mint a halál legyőzésére tett kísérlet: próbája annak is, hogy az ember reménye túllépjen a biológia határain.
Ha valaha is felébred, egyetlen ismerős arc sem lesz számára a világban – családja már régen elporladt. Csak egy másik „jégre tett” legenda várja ugyanott: a baseball-ikon Ted Williams, akinek szintén lefagyasztott fejét őrzik az Alcornál.
A jövő majd eldönti, hogy James Bedford vakmerő álmodozó volt, vagy egy új korszak prófétája. Egyelőre azonban marad, ami mindig is volt: az ember, aki nem akart meghalni.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.