Városi legenda - A lefagyasztásban rejlik a feltámadás kulcsa?

Kell a halotti bizonyítvány

Ha az emberi test lefagyasztása kerül szóba, sokaknak eszébe juthat a Csillagok háborújából Han Solo karaktere. A galaxis legjobb csempészpilótáját Darth Vader tette hidegre, de később sikerült őt felolvasztani a hibernációból. A tudomány az emberi testek lefagyasztását valóban ismeri, krionikus lefagyasztás néven. Vannak ugyanis olyanok, akik szentül hiszik, hogy a módszerrel a távoli jövőben egyszer feltámadhatnak. Ám a komoly tudósok ezt humbugnak tartják.

Ennek ellenére is, a 60-as évek vége óta háromszázan vágtak bele a bizonytalanba, s áldozták fel testüket a kísérlet oltárán. Magára a fagyasztásra csak akkor kerülhet sor, ha az illetőt előbb hivatalosan halottnak nyilvánítják. Ezért a lefagyasztás helyett a szakemberek már inkább azt mondják, hogy „tartósítják” a testet. Az Egyesült Államokból Oroszországba is átgyűrűzött módszer rendkívül drága, már csak a tárolás miatt is: az alanyok átszámítva 40 millió forintot fizettek a lefagyasztásért.

Szárazjég és nitrogén

A lefagyasztás ötlete egy kaliforniai pszichológushoz kötődik. Dr. James Hiram Bedford 1967. január 12-én, 73 éves korában halt meg veserákban. Szentül hitt a hibernáció utáni feltámadásban, így 100 ezer dollárt hagyott a Life Extension Society (Élethossznövelő közösség) nevű vállalatra, hogy a halála után azonnal fagyasszák le a testét, hátha úgy áll majd a jövőben a tudomány, hogy újra lehet majd őt éleszteni. Dimetil-szulfoxidot juttattak a testébe, amely megvédte a szöveteket a károsodástól.

Ezt ma is használják súlyos koponyaűri sérülés kezelésére, mikor az agyszöveteket károsodás éri. Bedford testét ezután szárazjég közé tették, majd folyékony nitrogénnel lefagyasztották. Bedfordnak azonban nem volt nyugta: három évtizeden keresztül úton volt a teste, ugyanis a krionikus lefagyasztással foglalkozó cégeknek állandóan küzdeniük kellett a jogi problémákkal, emiatt pedig folyton átvinniük a testet máshová.

Volt, hogy egy magánraktárban tárolták a testét, amelyre a rokonoknak maguknak kellett ráöntögetniük a folyékony nitrogént. 1982-ben végül az arizonai Alcorba került a teste, és ma is ott őrzik. Az elmúlt 50 évben csak egyszer, 1991-ben vették ki a kapszulából, de a teste már nem volt túl jó állapotban: a nyakán és a felsőtestén lévő bőr levált, az orra és a mellkasa pedig összeesett.

Mínusz 196 fokos fagy

Ma sokkal profibb módszerrel lehetséges a hibernáció. A világon három cég, az arizonai Alcor, a michigani Cryonics és a moszkvai KrioRus foglalkozik ezzel. A holttestet jeges vízbe mártják, majd fagyálló anyagot juttatnak bele a sejt- és szövetmegóvás érdekében. Ezt követően fagyáspontig hűtik a testet, amely pont annyira keményedik meg, hogy ne következzen be roncsolódás.

Végül a testet folyékony nitrogénbe teszik, és mínusz 196 fokon tárolják – az idők végezetéig. Az alanyokat ráadásul fejjel lefelé tárolják, hogy ha elfolyna a hűtőfolyadék, az agy akkor se károsodjon. A krionikának ugyanis van egy szélsőséges ága, melynek képviselői amondóak: elég a fejet és az agyat lefagyasztani ahhoz, hogy a távoli jövőben akár csak robotként felélesszék őket.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.