Hatalmas felfedezést jelentettek be a kutatók: idegen élet jeleire bukkantak egy égitesten

Óriási felfedezést jelentett be az Európai Űrügynökség (ESA), miszerint a Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus, idegen életet rejthet mélyen a felszín alatti óceánjaiban.

Minden feltétel teljesítve ahhoz, hogy az égitest támogassa az idegen életet

Bár a hold kopárnak tűnhet első ránézésre, a Déli-sark közelében apró jégszemcséket lő folyamatosan az űrbe a jeges felszínen lévő repedésekből.

A Cassini űrszonda által gyűjtött adatok segítségével a tudósok kimutatták, hogy ezek a jégkristályok összetett szerves molekulákkal vannak tele. Egy új tanulmány szerint ezek közül néhány molekula akár annak a kémiai reakcióláncnak is része lehet, amely végül az élet kialakulásához vezethet.

A kutatók szerint ez a felfedezés azt jelenti, hogy Enceladus most már minden feltételt kipipál, ami szükséges ahhoz, hogy egy világ támogassa az életet. A holdnak folyamatos folyékony vízellátása van, energiát biztosító hidrotermális kürtők, valamint a megfelelő kémiai elemek és komplex szerves molekulák. Ez önmagában még nem bizonyíték arra, hogy az élet valóban létezik az Enceladuson, de sokkal valószínűbbé teszi, hogy a Szaturnusz holdja lakható.

- árulta el Dr. Nozair Khawaja, a Berlini Szabadegyetem munkatársa.

A hold felszíne alatt egy folyékony óceán bújik meg

Az Enceladus átmérője 500 km, és a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja. A felszínen rendkívül hideg van, akár –201 fokig is süllyedhet a hőmérséklet, ennek ellenére 2005-ben a tudósok felfedezték, hogy egy hatalmas folyékony óceán rejlik a jeges kérge alatt.

Vízsugarak törnek fel gejzírszerűen a Déli-sark repedésein keresztül, amelyek egy része visszahullik a felszínre, más része viszont a Szaturnusz körül gyűrűt alkot, amely követi a hold pályáját. Amikor a Cassini űrszonda átrepült a Szaturnusz gyűrűin, mintát vett ezekből a jégszemcsékből, és kimutatta, hogy olyan összetett kémiai reakciók nyomait tartalmazzák, amelyek kapcsolatban állhatnak az élettel.

- tette hozzá Dr. Khawaja.

Néhány jégszemcse azonban több száz éves volt, így a tudósok nem lehettek biztosak abban, hogy a bennük lévő vegyületek nem módosultak a nap sugárzásának hatására.

Ez azonban megváltozott, amikor a Cassini 2008-ban közvetlenül átrepült az Enceladus vízpáráján, és jégkristályokat gyűjtött kozmikus poranalizátorával, ahogy azok a hold belsejéből törtek elő. Ahogy az űrszonda másodpercenként 18 km-es sebességgel áthasított a felhőn, sikerült a valaha vett legfrissebb és leggyorsabban begyűjtött mintákat rögzíteni.

- magyarázta a minták jelentőségét a kutató.

Idegen életnek adhat otthont az Enceladus

A jégszemcsékben található szerves molekulák részei annak a kémiai reakcióláncnak, amely a Földön az élet kialakulásához vezethet, ami rendkívül izgalmas lehetőséget vet fel arra, hogy az Enceladus otthont adhat az életnek.

A jövőben az ESA tervezi egy új küldetés indítását az Enceladusra, amely több jégmintát fog gyűjteni a Déli-sarki kürtőkből, és akár le is szállhat a hold felszínére. Ez lenne az első alkalom, hogy egy űrügynökség leszáll a Szatrunusz holdján, és új részleteket tárhatna fel az élet feltételeiről - írta a Daily Mail.