Apo Whang-Od: az utolsó kalinga törzsi tetoválóművész és a bőrbe varrott történelem

Egy apró falu, a Fülöp-szigeteki Buscalan nevét ma már világszerte ismerik – nem a rizsteraszai, nem is az elzárt hegyi ösvényei miatt, hanem egy törékeny, idős asszony miatt, aki a világ egyik legrégebbi tetoválási hagyományának utolsó élő mestere. Apo Whang-Od, vagyis Maria Oggay kalinga törzsi tetoválóművész ma már 108 éves, de még mindig dolgozik: nap mint nap három apró pontot üt a látogatók bőrébe – a kalinga törzs szimbólumát, és a hagyomány továbbélésének ígéretét.

A mambabatok és a batok – a tradicionális törzsi tetoválóművész és művészete

A mambabatok a Fülöp-szigeteki kalinga törzs hagyományos tetoválóművésze. A szó a „batok” kifejezésből ered, ami a tetoválás ősi formájára utal, és egyben a hangot is idézi, amit a bambuszpálcával való ütögetés kelt a bőrön. A mambabatok nem csupán technikai tudással bírt – spirituális szereplője volt a közösségnek, aki rítusokat vezetett, történeteket őrzött, és a testet szent térként kezelte. Munkája szigorú szabályokhoz és családi öröklődéshez kötődött: a tudást csak vérrokonainak adhatta tovább. Whang-Od az utolsó a generációjából, aki ezt a mesterséget gyakorolja – és az első, aki a világ elé is tárta.

Apo Whang-Od tizenéves kora óta gyakorolja a batok nevű ősi tetoválási technikát, amely során egy tövissel, egy pálcával, illetve korommal kevert tintával verik a mintát a bőrbe. A tetoválások egykor a törzsi élet szerves részét képezték: férfiak harcosokká válásakor, nők termékenységének vagy szépségének hangsúlyozására készültek. Ezek a minták nem díszítésként szolgáltak – a testre vésett jelek identitást, történelmet és szellemi státuszt hordoztak.

Amikor Whang-Od 16 évesen apjától megtanulta a batok művészetét, a törzsek közötti fejvadászat még rituális jelentőségű volt – egy harcos mellkasára napokig készítették a tetoválást, amiért olykor egy egész disznót fizettek. A keresztény misszionáriusok, majd az amerikai jelenlét hatása azonban nemcsak a fejvadászatot, hanem a tetoválás hagyományát is megtörte. A batok lassan szégyenbélyeggé vált – amit azonban ma újra méltóság leng körül.

Mester és tanítványai

Whang-Od soha nem ment férjhez, és nem volt saját gyermeke, de unokahúgait, Grace Palicast és Elyang Wigant ő maga kezdte tanítani – először csak megfigyelték az eljárást, majd gyakorolták is. Ma már ők is elismert mesterei a hagyománynak, és míg Whang-Od csak a jellegzetes három pöttyöt készíti el – melyek Apo, Grace és Elyang kapcsolatát is szimbolizálják –, a fiatalok bonyolult mintákat tetoválnak skorpióval, kígyóval, rizskötegekkel.

A batokhoz korábban szertartások tartoztak – énekek, állatáldozatok, közösségi rítusok. Mára ezek jórészt kikoptak, de kérésre még mindig elvégezhetők. A modern tetoválások gyakran új jelentéstartalommal bírnak, de a technika és az eredet tisztelete megmaradt.

Turizmus és kulturális határvonalak

Buscalanban korábban édesburgonyán és rizsen élt a közösség. Ma már a tetoválás-turizmus a fő bevételi forrás: naponta akár 400 látogató is érkezhet. A falusiak vendégházakat nyitottak, megtanulták a turisták nyelvét, és alkalmazkodtak a világ érdeklődéséhez. Ugyanakkor megjelentek az etikai kérdések is: vajon hol húzódik a határ kulturális megőrzés és kisajátítás között?

A Whang-Od arcával ellátott pólók, csomagolások és reklámanyagok tömkelege kérdéseket vet fel, és a Fülöp-szigeteki hatóságok többször is közbeléptek, hogy megvédjék az őslakos közösség jogait. A tetoválás nem divatcikk – hanem kulturális örökség.

Három pont, három generáció, egy örökség

Whang-Od továbbra is aktív. Még mindig ott ül háza előtt, és bármelyik nap kaphatunk tőle három apró, vérző pontot – a buscalani „aláírást”. A batok most már nem csupán törzsi, hanem globális kulturális kincs. És ahogy a három pötty egyben Apo, Grace és Elyang jelképe is, úgy az elkövetkező generációk is tovább viszik majd ezt a különleges örökséget – testben, lélekben, tintában.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: