Sötét évforduló: pokoli szenvedések közepette pusztult el Pompeii

Krisztus után 79. augusztus 24-én, pontosan 1946 évvel ezelőtt, a Vezúv hirtelen kitörése egyetlen nap leforgása alatt teljesen elpusztította Pompeii városát. A település egykor a Római Birodalom egyik virágzó kikötője volt, amelynek tragédiáról a kortárs ifjabb Plinius beszámolója és a régészeti feltárások szolgáltatják a legfontosabb forrásokat.

Pompeii virágkora – kikötőből római üdülőváros

A város alapítását valószínűleg az i. e. 8. századra tehetjük. Később fontos kereskedelmi központtá vált, hiszen a Nápolyi-öböl mély vizében nagy hajók is kiköthettek. Pompeii i. e. 89-ben került római fennhatóság alá, és ekkortól kezdődött igazi virágkora: a római arisztokrácia kedvelt üdülőhelye lett, ahol gazdag villák, közfürdők, színházak és templomok emelkedtek.

Az i. sz. 62-es földrengés súlyos károkat okozott a városban, amelynek a helyreállítása még csak félúton járt, amikor a Vezúv kitörése végleg elpusztította. Érdekesség, hogy régészeti bizonyítékok szerint sok lakó a katasztrófa napján is még a házát javítgatta, freskókat restaurált.

A tragédia előjelei

A vulkánkitörés napjának hajnalán a lakók földmorajlásra és a házaik rázkódására ébredtek. Nem sokkal dél után hatalmas robbanás hallatszott: a Vezúv több kilométer magasba lövellt hamut, gázokat és tajtékkövet. A kitörési felhő oszlopa előbb 15, majd 30 kilométer magasra nőtt, miközben teljes sötétség ereszkedett a városra. A hamu és a kődarabok záporozni kezdtek Pompeii utcáira. Sokan a házukba zárkózva reméltek biztonságot, mások a városkapuk felé igyekeztek. Egyesek párnákkal, köpenyekkel próbálták védeni a fejüket a hulló kövek ellen, miközben térdig érő hamuban botladoztak. Ezt onnan tudni, hogy rengeteg ember a hamu és törmelék alá temetve lelte a halálát, és bár a testük idővel elbomlott, a megszilárdult rétegekben üreg maradt a testek után. Az azokból kivehető, régészeti munkálatok során feltárt testtartások alapján pedig pontosan kirajzolódott, kit hogyan ért a vég.

Esélyük sem maradt

A menekülők egy része a kapukig sem jutott el: a tetők és falak a rájuk nehezedő törmelék alatt összeroppantak, sokan ott lelték halálukat. Akik a házakban maradtak, gyakran a belélegzett mérgező gázoktól és hamutól fulladtak meg. Az említett üregekből öntött gipsz szobrok ma is drámai képet adnak arról, hogyan próbálták az emberek utolsó erejükkel védeni magukat vagy szeretteiket.

A piroklaszt-ár: a végső pusztítás

A másnap hajnali órákban a pusztítás új szakaszba lépett. A hegyről lezúduló piroklaszt-ár – izzó gázok, hamu és kőzettörmelék keveréke – mintegy 100 km/órás sebességgel zúdult le a lejtőkön. A hőmérséklete közel 800 Celsius-fok volt, amely minden élőt azonnal elpusztított, sőt behatolt az épületekbe is. A kitörés során hat ilyen lavina szabadult el, amelyek összesen 9 milliárd tonna vulkáni anyagot terítettek szét a Nápolyi-öbölben. Pompeii több mint 4 méteres hamu- és kőtakaró alá került, Herculaneumot pedig 20-25 méter vastag réteg fedte be. Mire a Vezúv aktivitása alábbhagyott, a környék teljesen lakhatatlanná vált. A Vezúv környéke elpusztult, a katasztrófa részleteit pedig az akkor 18 éves ifjabb Plinius örökítette meg, aki 30 kilométerről figyelte az eseményeket.

Az elfeledett város

Pompeii közel 1700 évig rejtve maradt. Csak 1748-ban indultak meg az első ásatások, amelyek során fokozatosan feltárták a város kétharmadát. Az omladék alól előkerült házak, fórumok, amfiteátrumok és fürdők páratlan betekintést adnak az ókori római mindennapokba.

Érdekesség, hogy a régészek a volt pékségek helyén elszenesedett kenyereket, valamint freskókat találtak, köztük olyat is, amelyet sokan a pizza korai elődjének ábrázolásaként értelmeznek. A falfirkákon adóslisták, politikai szlogenek és szerelmi üzenetek is fennmaradtak, amelyek meglepő intimitással mutatják be a néhai lakók életét.

A Vezúv ma is veszélyt jelent

A Vezúv a mai napig aktív vulkán, amely környékén mintegy hárommillió ember él. A tudósok folyamatosan figyelik a működését, mert bár hasonló erejű kitörés ritka, a veszély nem múlt el. Pompeii tragédiája ezért nem csupán a múlt emléke, az emberi civilizáció törékenysége a természet erőivel szemben mit sem változott az elmúlt kétezer évben.

Pompeii története

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: