A Holt-tenger és az Akabai-öböl között félúton, a sivatag sárgás, vöröses kövei között megbújó Petra a Kr. e. V. században karavánközpontnak épült, majd a nabateusok virágzó fővárosa lett. Védett fekvése és jó vízellátottsága (melynek helyét a nabateusok a legnagyobb titokként kezelték) révén soha, egyetlen hadsereg sem tudta elfoglalni, utolsó királya önként adta át azt a Római Birodalomnak. Petrát lassú hanyatlás után lakói elhagyták a VII. században, létezése pedig a feledés homályába veszett, csupán a beduin pásztorok tudtak róla. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak. A sziklából kifaragott település romjai, óriási sírtemplomai és lenyűgöző természeti környezete egyedülálló komplexumot alkotnak. A romvárosra – amely 1985 óta UNESCO Világörökségi helyszín – 1812-ben Jean Louis Burckhardt svájci felfedező bukkant rá.
A Mexikóban, a Yucatán-félsziget északi részén fekvő romvárost Kr. u. 500 körül alapították a maják, majd a X. században a Tulából kelet felé menekülő toltékok elfoglalták, s miután a két nép katonai szövetségre lépett egymással, a maja-tolték birodalom fővárosává tették. 1221-ben polgárháború tört ki, mely során több épület leégett, a város pedig hanyatlásnak indult. Egy hamvában holt próbálkozás még megpróbálta visszaadni neki régi fényét, amikor 1531-ben Francisco de Montejo spanyol konkvisztádor elfoglalta és ismét a Yucatán-félsziget központjává akarta tenni, de néhány hónap múlva lakosai ismét elhagyták. Chitzen Itzáról – amely 1988 óta UNESCO Világörökségi helyszín, 2007 óta pedig a "Világ hét új csodája" listájára is felkerült – John Lloyd Stephens amerikai felfedező számolt be először úti könyvében.
A Nápoly közelében, Campania régiójában található itáliai romvárost a Kr. e. VI. században az oszkok alapították majd az évszázadok során, görög és etruszk fennhatóság után gazdag római várossá nőtte ki magát. Pompeii pusztulása a Vezúv Kr. u. 79 augusztus 24-i kitörésekor következett be, amikor a várost 7-8 méter vastag hamu és lapilli réteg borította be. A kitörésről az ifjabb Plinius beszámolója maradt fenn egyedül, az ő leírásából, illetve a helyszínen talált ősszel érő gyümölcsök maradványaiból és használatban lévő parázstartókból következtettek a régészek az időpontot illetően, de a pontos dátumot egy 2018-ban felfedezett graffiti adta csak meg. Pompeii első leleteire 1592-ben Domenico Fontana, nápolyi mérnök bukkant rá, aki a Sarno-folyó csatornázási munkáit vezette. A romváros 1997 óta UNESCO Világörökségi helyszín.
A Kambodzsa északnyugati részén található hindu-buddhista templomegyüttes II. Szurjavarman khmer király uralkodása alatt, 1150-1180 között épült 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával. Angkor Wat a Meru-hegyet ábrázolja, amely a hindu mitológiában a dévák, a hinduizmus isteni lényeinek otthona, egyes források szerint a világ legnagyobb vallási építménye. Bár Angkort a XVI. század után nagyrészt elhanyagolták, de sosem hagyták el teljesen. Az európaiakkal a keleti irányú gyarmatosítás során erre vetődött portugál kereskedők és misszionáriusok ismertették meg a XVI. században. A komplexum – amely 1992 óta UNESCO Világörökségi helyszín – ma Kambodzsa szimbóluma, amely az ország nemzeti lobogóján is látható.
A „sivatag mátkája" néven is ismert ókori szíriai kereskedőváros már a Kr. e. 2. évezredben is létezett, ekkor arámi nyelven Tadmornak nevezték. A görög Palmüra városnév ennek a fordítása, a jelentése pedig 'pálmafa'. A gyönyörű romváros egy oázisban, Damaszkusztól északkeletre és az Eufrátesztől délnyugatra helyezkedik el. Palmyra 2015-ben az Iszlám Állam terroristáinak kezére került, akik a romok környékére aknákat telepítettek, majd kivégezték a terület főrégészét, Khaled Aszaadot, aki a romváros műtárgyainak gondozója volt 50 éven át. A 82 éves szakember nem árulta el az elrejtett műtárgyak helyét. 2016-ban a kormánycsapatok visszafoglalták a romvárost, amelyről megállapították, hogy általában véve jó állapotban van. Palmüra – melyet 1751-ben Robert Wood, ír-brit utazó fedezett fel újra – 1980 óta UNESCO Világörökségi helyszín, 2013-ban a veszélyeztetett helyszínek listájára is felkerült.
A Peru déli részén, egy hegygerincen, 2430 méteres magasságban található inka fellegvár a Kr. u. XV. században, 1450 körül épült. A klasszikus inka stílust képviselő település az inkák királyi magánvárosa volt, melyet azonban egy századdal később, a spanyol hódítás idején elhagytak. Legismertebb épületei a Nap temploma, a Három ablak temploma és az Intihuatana, egy rituális kő, amelyet csillagászati célból, vagy napóraként használhattak. Baltasar Ocampo spanyol konkvisztádor első látogatását követően a XVI. század végétől a XIX. századig egyetlen európai sem járt a helyszínen. Ez idő alatt a dzsungel teljesen benőtte a helyszínt, melyet 1867-ben egy német üzletember, Augusto Berns fedezett fel újra (és egyben sajnos ki is rabolta a romvárost). Macchu Picchu 1983 óta UNESCO Világörökségi helyszín, 2007-ben pedig bekerült a Világ hét új csodája közé is.
Ilyen volt 2023-ban a sokat szenvedett Palmüra romvárosa:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.