Az Oroszlánfóka hadművelet, amitől mindenki rettegett - Így akarta Hitler térdre kényszeríteni Angliát

1940 nyara, Anglia. Hunyd be a szemed, és képzeld el, ahogy a napsütötte tengerparton sétálsz egy reggel, amikor hirtelen német katonák szállnak partra a strandon. Hajmeresztő, nem igaz? Nos, épp egy ilyen, filmbe illő terven dolgozott Hitler vezérkara a második világháború első felében: ez volt az Oroszlánfóka hadművelet, más néven a Seelöwe. De hogy ez az ambiciózus terv miért maradt csupán papíron, és miben volt igazán rendkívüli? Nos, ennél színesebb részekkel aligha szolgált a világháborús történelem!

Az Oroszlánfóka hadművelet neve ma is fel-felbukkan, ha szóba kerül, mi mindennel próbálták a nácik legyőzni a briteket. Már önmagában a hadművelet terve is egy óriási káosz volt: légierő, tengerészet, partraszállás, titkos előkészületek és egy csomó baklövés. De lássuk, hogyan akartak átkelni a németek a tengeren, és miért fulladt kudarcba már maga a próbálkozás is!

Nácik a strandon? – Az Oroszlánfóka hadművelet, ahogy még nem hallottál róla

Az egész azután pattant ki Hitler fejéből, hogy 1940 tavaszán a németek átgázoltak Európa nyugati felén. Franciaország már elesett, a britek pedig, mondhatni, épp hogy elérték a kompot Dunkerque-nél. Hitler azt hitte, ha lendületes csapás mér Londonra, az angolok inkább rábólintanak a béketárgyalásra, minthogy végignézzék, ahogy német katonák ellepik Sussexet.

De ha már háború, legyen benne egy kis csavar is! A német vezérkar olyan partraszállást tervezett, amitől még az angol csatorna is hideglelést kapott volna: Dover és Brighton környékén akartak lecsapni egy légideszant és vízi invázióval. Olyasmi lett volna ez, mint D-nap, csak fordítva – a támadók a németek, a védekezők a britek, és normandiai helyett „angliai partraszállás” néven híresült volna el az egész.

Hadihajók, aknák és kacifántos logisztika: minden, ami csak megnehezíthetett egy tervet

Nem aprózták el: 38 hadosztály, több ezer vízi jármű, és rengeteg repülő állt volna rajtra készen. Csakhogy a német haditengerészet, az Erich Raeder vezette Kriegsmarine vezérei már az első pillanatban rámutattak: a brit Királyi Haditengerészet igencsak odacsapna, ha valaki átsiklana az egyébként is aknamezőkkel védett csatornán. A németek ezért inkább komphajókat (igen, civil kompokat!) terveztek bevetni, mert a haditengerészetük a brit flottához képest gyenge volt.

De ami igazán megnehezítette a dolgot, az a logisztika volt. A németek még azt sem tudták pontosan, hogyan szállítanák partra azt a több tízezer katonát, miközben a csatornát megtöltötték a brit rombolók, az angol égbolton pedig Spitfire vadászgépek, és bombázók cirkáltak. Ilyen ellenséges környezetben szinte lehetetlennek tűnt a terv kivitelezése.

Az „Angliai csata” – avagy amikor a repülők döntötték el a háborút

Nem árulunk el nagy titkot: a dolog ott bukott el elsősorban, hogy előbb a Luftwaffénak (német légierőnek) kellett volna megsemmisítenie a brit légierőt. Ez volt a híres angliai csata. Hitler el is várta Göringtől, hogy egy hónap alatt padlóra küldje a briteket – a valóság viszont máshogy alakult. A brit pilóták kitartása, a radarhálózat, és persze Churchill pimasz optimizmusa miatt a Luftwaffe egyre több repülőgépet veszített, miközben a szigetország sem tört meg.

Szeptember 17-én végül jött a hír: Hitler – előbb ideiglenesen, később véglegesen – fiókba rakta a partraszállási terveket. Megkönnyebbülés Angliában, csalódottság Berlinben. Az Oroszlánfóka hadművelet végül sosem valósult meg, csak egy újabb „mi lett volna, ha” fejezet lett a történelemben. Csakhogy, mint tudjuk, a történelemben nem létezik a „mi lett volna, ha” problematika, hiszen a múlt eseményeit a megtörtént tények formálják, nem az önmagukban maradt lehetőségek.

Elfeledett támaszpontok és a német megszállás kényszerű lépései

S bár Hitler 1940-ben elnapolta az Anglia elleni inváziós tervet, az Oroszlánfóka hadműveletet, ennek ellenére utána sem hagyta nyugodni a lehetőség. Miután a németek elfoglalták a Csatorna-szigeteket, úgy döntöttek, hogy onnan erődítik meg állásaikat. Így alakult ki az egyik legfélelmetesebb védelmi vonal, több száz lőállással és erődítménnyel, amelynek célja az volt, hogy a németek akár innen is fenyegethessék a briteket, és megakadályozzák a szövetségesek partra szállását.

Ez persze végül több legendát is szült: volt, hogy itt több ágyú volt, mint egész Normandiában! Orosz foglyok, lengyelek és még spanyolok is dolgoztak az erődítéseken, hogy a németek bármikor készen álljanak arra, ha ismét támadni kellene. A helyieket pedig sokáig vádolták együttműködéssel – de hát, amikor a háború a küszöbön áll, nem sok választás marad.

A német erődítések egy része ma is áll, turistalátványosságként, vagy csak rozsdásodó kőhalmazként emlékeztet egy meghiúsult partraszállásra. Az egyedülálló Csatorna-szigeteki helyzet miatt viszont Londonban sokáig ment a találgatás: vajon tényleg lehetett volna német bázis brit földön?

Mi lett volna, ha a németek partra szállnak Angliában? Elképzelt forgatókönyvek Anglia sorsáról

A hadművelet lehetséges sikerén ma is vitatkoznak történészek, katonák, hobbisták… és persze a brit bulvársajtó. 1974-ben a Sandhursti Királyi Katonai Akadémia szimulálta az Oroszlánfóka hadműveletet azzal a feltétellel, hogy a Luftwaffe soha nem szerzi meg a teljes légi fölényt. A gyakorlat szerint a partra szálló német csapatokat a brit nemzeti gárda és hadsereg visszaverte volna, végül pedig a brit haditengerészet és a légierő megakadályozta volna a német utánpótlást, így a megszállók kénytelenek lettek volna feladni állásaikat vagy evakuálni csapataikat. Ez a szimuláció visszaigazolta a németek 1940 késő őszi döntését, hogy elvetették az inváziót.

Az Oroszlánfóka hadművelet pedig végül így maradt meg: egy grandiózus, de soha meg nem valósult történelmi „baklövés”. Egy hadművelet, amitől a britek talán rettegtek, amit a németek átgondolatlanul tervezgettek, de végül mindkét fél fellégezhetett, hogy (legalább ezen a fronton) soha nem ment semmi élesben.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: