Év eleji érintésfrász? Ne aggódj, a haptefóbia kezelhető a pszichoterapeuta szerint

Megölelünk másokat, ha az érzéseinket szeretnénk kifejezni, ha izgatottak, boldogok, szomorúak vagyunk, vagy csak vigasztalni próbálunk valakit. Ráadásul ebben az időszakban még gyakoribb, hogy találkozunk valakivel, aki a karja közé akar minket zárni, méghozzá jó szorosan és persze sokáig. De mi van akkor, ha ez valakiből erős szorongást vált ki? Nem kell aggódni, a haptefóbia, vagyis az érintésfóbia jól kezelhető!

Van, akiből rettegést vált ki a haptefóbia

• A haptefóbia kialakulásának oka a gyermekkora vezethető vissza dr. Makai Gábor pszichoterapeuta szerint.
• Az érintésfóbia jelei, súlyossági fokai. 
• Így diagnosztizálják a heptefóbiát.
• Az érintésfóbia kezelési módjai.

Miért van szükségünk az ölelésre?

Az ölelés lelassítja a szívverést és csökkenti a stresszhormon, a kortizol szintjét szervezetben. Nyugtató és lazító hatása van, a biztonság érzését kelti. Növeli az oxitocin szintet, ami a boldogsághormon. Ez mélyíti a kötődést szeretteinkkel, legyen szó az édesanyánkról, a gyerekünkről, a szerelmünkről vagy közeli barátokról, a kutyánkról vagy a macskánkról. A szeretetteljes érintés növeli az önbecsülést, csökkenti a magány érzését, de még az egészségre is jó hatással van, mivel erősíti az immunrendszert.

Az ember be van programozva arra, hogyan reagáljon az érintésre.

– Ha gyermekkorban nem úgy edukáltak valakit, hogy az érintést egy természetes és biztonságos gesztusnak tekintse, akkor nem alakul ki benne az öleléssel kapcsolatos elfogadás sem. Az ember vagy megtanulja élvezni az érintést, és olyan jó élményeket kapcsol hozzá, mint a szeretet, biztonság, együttérzés, meghittség, vagy nem. Ha gyerekkorban sok ölelést kapott valaki, felnőttként is élvezni fogja, ha hozzábújnak. 

– mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Amikor már nagyobb a baj, kialakult az érintésfóbia

Az is előfordulhat, hogy valakinek érintésfóbiája vagyis haptefóbiája van. Ebben az esetben intenzív, irracionális szorongást tapasztal már csak a gondolattól is, hogy valaki a keblére szorítja őt.

– Vannak köztük olyanok is, akik bizonyos személyek ölelését jól viselik, míg mások egyáltalán nem tűrnek el semmilyen fizikai érintkezést. A haptefóbiában szenvedőket még az érintés gondolata is nagyon megrémiszti, kiválthatja a félelem tüneteit, beleértve a remegést, izzadást, szapora szívverést és légzést, sőt akár pánikrohamokat is. Igyekeznek minden fizikai kontaktust messziről elkerülni, ami negatívan befolyásolhatja a másokkal való kapcsolatukat és hozzájárulhat a társadalmi elszigeteltséghez. A haptefóbia jelentése az ógörög „haphe” szóból származik, ami „érintést” jelent. A „fóbia” utótag is az ógörög „phobos” szóból származik, ami „félelmet” jelent. Az idegenek számára sokszor sértő lehet, elutasítva érezhetik magukat, nem tudják megérteni, hogy valaki miért lép hátra, amikor ők ölelésre tárják a karjukat – magyarázza a pszichológus.

Milyen jelei vannak?

A tünetek eltérő súlyosságúak lehetnek. Idővel és rengeteg bizalommal néhány ilyen fóbiában szenvedő ember képes leküzdeni egy vagy két konkrét személy reakcióit.

– Ők eltűrhetik az általuk kezdeményezett érintést, vagy engedélyt adhatnak egy másik személy kezdeményezésére. Mások viszont kényelmetlenül érzik magukat bármilyen érintéstől. Az ölelésre való reakciók hasonlóak lehetnek a más specifikus fóbiákkal küzdő emberekéhez. Ilyen lehet a kiáltás, lefagyás, hátrálás, menekülés, erős izzadás, de akár még súlyos pánikroham is jelentkezhet. Ez gyors szívveréssel, szapora légzéssel és halálfélelemmel jár. Az érintésfóbia kiterjedhet egy egyszerű kézfogásra vagy érintésre is – tájékoztat a terapeuta.

Hogyan diagnosztizálható a haptefóbia?

A szakemberek ezt a jelenséget specifikus fóbiaként tartják számon, tehát egy adott tárgytól vagy helyzettől való irracionális félelemként. Ennek az állapotnak a diagnosztizálásához a kezelőorvos kérdéseket tesz a páciensnek a tünetek természetéről, időtartamárról és súlyosságáról. Ezenkívül kórtörténetet is készíthet, végezhet fizikális és laborvizsgálatot, hogy kizárhasson más betegségeket. A diagnózis felállításának feltétele, hogy a beteg erős szorongást tapasztaljon az érintés gondolatától is, és ennek az állapotnak legalább hat hónapig jelen kell lennie az életében. Azt is alaposan ki kell vizsgálni, hogy nem más mentális állapot áll-e a háttérben, mint például enoklofóbia (a tömegtől való félelem) vagy a mizofóbia (félelem a baktériumoktól), Poszttraumás stressz zavar (PTSD), pánikbetegség, szociális szorongásos zavar vagy allodynia, amely az érintésre való túlérzékenységet jelenti. Ebben az esetben az emberek kerülik az érintést, mert fájdalmasnak találják.

Mi váltja ki?

A pontos okai nem ismertek, de több tényező is szerepet játszhat.

– Más specifikus fóbiákhoz hasonlóan a genetika, a családtörténet, a negatív tapasztalatok és az általános temperamentum hozzájárulhat a fóbia kialakulásához. A félelmeket megfigyelés útján lehet megtanulni, így ha olyan közeli családtagokat látnak, akiknek fóbiában vagy más szorongásos rendellenességben is szenvednek, az is valószínűbbé teheti, hogy valakinél ez az állapot kialakulhat. Olyan traumás élmények is kiválthatják, mint a szexuális zaklatás vagy bántalmazás. A kutatások azt mutatják, hogy a nők kétszer nagyobb valószínűséggel tapasztalnak bizonyos fóbiákat, mint például az érintésfóbiát, mint a férfiak. 

Egy másik típusú fóbia vagy mentális egészségi állapot szintén növeli egy adott fóbia kialakulásának valószínűségét. A specifikus fóbiákkal küzdő emberek 75%-ának egynél több fóbiája van. Sokszor azonban minden ismert ok nélkül alakul ki. A legtöbb emberben, aki nem tudja egy konkrét eseményre visszavezetni hafefóbiáját, a félelem kora gyermekkorában alakult ki, de a kiváltó helyzetre sokszor nem derül fény. A jó hír az, hogy a szorongásos zavar sikeres kezeléséhez nem szükséges tudni az okot – mondja a pszichológus.

Így kezelhető a probléma

A specifikus fóbiák sikeres kezelésének aránya akár 80-90% is lehet. Előfordulhat, hogy a kezelőorvos antidepresszánsokat és szorongásoldó gyógyszereket ír fel, hogy enyhítse a tüneteket.

– A tabletták akkor a leghatékonyabbak, ha pszichoterápiával együtt alkalmazzák őket. Az expozíciós terápia bevált módszer bizonyos fóbiák kezelésére. Lényege, hogy a beteget fokozatosan kiteszik annak a dolognak, amitől fél, miközben relaxációs technikákat is gyakoroltatnak vele, ennek hatására a félelemreakció enyhülni kezd. A kognitív-viselkedési terápia (CBT) egy másik kezelés, amelyet gyakran alkalmaznak specifikus fóbiákra. Ez a terápia azokra a negatív gondolatokra és torzulásokra irányul, amelyek hozzájárulnak a fóbiák kialakulásához és fenntartásához.

 A kezelésnek fontos része, hogy a barátok és családtagok megértően, támogatóan viselkedjenek. Hasznos lehet csatlakozni egy önsegítő csoporthoz, ahol a beteg olyan emberekkel beszélgethet, akik hasonló élményeken mennek keresztül. Az elkerülő megküzdés erősíti és rontja a fóbiáját. Ez nem jelenti azt, hogy közvetlenül szembe kell nézni a félelmekkel, de ha az illető megtalálja a módját, hogyan tegye ki magát fokozatosan annak, amitől szorong, az segíthet legyőzni a félelmet – tanácsolja dr. Makai Gábor.