Az állatok fejedelme: Norbert idén több mint 160 jószágot mentett meg

Évek óta foglalkozik állatmentéssel Kurunczi Norbert, akinek a tanyája valóságos Kánaán az ott lakók számára. A rókákon kívül vannak lovak, malacok, libák, kutyák, birkák, bárányok és több mint negyven macska. Nem nehéz elhinni, hogy mindennaposak a különös barátságok, vicces és megható pillanatok. Aki ide betér, biztos, hogy picit más szemmel fogja nézni az állatokat.

Kurunczi Norbert mindennapjai: Állatmentés szívvel-lélekkel

Norbi kezdetben a macskák, később a rókák szerelmesévé vált. Hosszasan magyarázza, hogy igazából sok-sok hasonlóság van a két faj között, hiszen ugyanúgy szeretnek fura helyekre bekuckózni, magaslatokra felmászni vagy éppen az egerekkel játszani, elfogyasztásuk előtt.

–Hatalmas traumán mentem át 2008-ban – árulja el. – Mondhatom, hogy az állatoktól kapott szeretet mentette meg az életemet. Megfogadtam, hogy viszonozni fogom, és fanatikus cicamentő lettem. Velük is páratlan volt a viszonyom, a számomra legkedvesebb macskám a hasamon hozta világra a kölykeit. Sok csodát láttam, tapasztaltam általuk. A befogadott kóborcica-kolóniákhoz egyszer csak odaszokott egy róka. Így kezdődött a velük való kapcsolatom. Egyébként korábban megmentettem két kölyökrókát egy csapdából, és amikor elengedtem őket az erdőben, az egyik visszafutott hozzám, mielőtt végleg elment. Négy évre rá pedig az ehhez a helyhez legközelebb álló telket vettem meg, és itt alakítottam ki az alapítványom menhelyét. Gyakorlatilag azóta a rókamentésről szól az életem. Ma is 4:40-kor keltem, megetettem, megitattam az állataimat, akinek szükséges, beadtam a gyógyszereket, majd reggel 8-kor már az állatorvosnál voltam egy mentett rókával. Az emberi életforma miatt nagyon sokan megsérülnek. Egy éjszaka 20-30 km-t is megtesznek, ami alatt általában találkoznak legalább egy-egy felüljáróval, úttal, autópályával. De számtalan rókát mentettem már ki például kerítésből, medencéből is, sokuk pedig meglőtt vagy kotorékmentett egyed.

Esténként megsimogatja a kedvenceit

Norbi elkötelezett állatmentőként a saját vállalkozásai mellett tartja fent a Rókales Alapítványt. Három év alatt több mint 500 róka életét mentette meg. Fő segítsége a párja Andi, akivel ha kell, késő este indulnak útnak, hogy összeszedjenek egy megsebesült állatot.

– Néha még én is megdöbbenek, hogy mennyire közel engednek magukhoz – meséli. – A napom fénypontja, amikor egy fárasztó menet után kimegyek a berekbe, füttyögök párat és odajönnek azok a vadonban élő rókák, akiket kölyökkorukban mentettem meg és valamiért befogadtak maguk közé. Megsimogatom őket, játszunk picit és odasúgom nekik, hogy néhány bajtársuk új esélyt kapott ma az életre. Nekem állandóan boldog róka szagom van, mert napi szinten mosolyogva rohangálnak körülöttem, rám ugrálnak. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy amikor egy új, sérült állat hozzám kerül, kezdetben fél, tartózkodik, de amikor megszagol, elkezdi csóválni a farkát. Ugyanakkor valahogy érzik, hogy segítő szándék van bennem. Mire az állatorvoshoz érünk, már valamilyen szinten bíznak bennem. Úgy adom be nekik a gyógyszert, mint a kutyáknak. Számtalanszor tapasztalom, hogy megharaphatnának, de mégsem teszik. Viszont, amikor meggyógyulnak, puffogással jelzik, hogy vége a barátságnak. Nekem ez a legnagyobb öröm, amikor eljön ez a pont és szabadon engedhetem az élőhelyükön. Az internetes videóimnak nem az a célja, hogy az emberek rókákat akarjanak simogatni. Nekem sem szándékom, hogy közel kerüljek hozzájuk, de van, amelyikkel ez természetesen kialakul. Azért mutatom meg ezeket a csodákat, mert ezzel fel tudom hívni magamra az emberek figyelmét, talán javítani tudom a magyarországi rókák helyzetét és szélesebb körben el tudom mondani, hogy a vadállat is állat, ő is érez, neki is van joga az élethez.

Állatmentés mesterfokon: „Aki sérült egyedet lát, szóljon nekem”

Norbi szerint rettentő rossz volt itthon a marketingjük az elmúlt száz évben a rókáknak. Ravasznak, veszélyesnek, hasztalannak lettek titulálva, holott okos, intelligens vadállatok, akiknek jót is köszönhetünk, például a mezőgazdaságban, hiszen fő táplálékuk közé tartoznak a rágcsálók.

– Pontosan tudom, hogy mekkora károkat tudnak okozni, számtalanszor látom a saját szememmel – árulja el. – Ezeket meg lehet előzni azzal, hogy biztonságos ólakban tartjuk a tyúkokat. Fontosnak tartom elmondani, hogy nem kell etetni a rókát, nem kell szelidítgetni őket, nem kell ez én példámat követni, de ne is bántsák őket. Hadd éljék az életüket, ha pedig valaki sérültet lát, akkor szóljanak nekem vagy az alapítványnak. Elég keserű sorsuk van, amiért osztozniuk kell a bolygón az emberrel, hisz csak minden harmadik, negyedik róka éli meg az első életévét. Szerintem szükség van arra, hogy kárpótoljuk mindazt, amit a vadállatoknak okozunk. Házi kedvencekre rengeteg pénzt költünk, de ki az, aki egy elütött, vagy megsérült rókát, borzot bevisz az állatorvoshoz és kifizeti a számlát?! Nekem az a misszióm, hogy egy kicsit hozzátegyek ahhoz, hogy néha máshogy nézhessenek ezek a négylábúak a sima bőrűre. Sokan azt hiszik, hogy azért lettem ennyire mániákus, mert nem kedvelem az embereket, de ez nem igaz. Természetesen én is sokszor csalódtam, de ha valaki szétnéz az oldalamon, akkor ez is tökéletes példa arra, hogy igenis vannak normális lelkületű emberek a világban, az állatok szeretete össze tudja hozni őket. Sokszor kapok olyan visszajelzést, hogy ha valakinek rosszabb kedve van, megnéz pár rókás posztot, videót és máris jobb kedvre derül.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: