
Sok ezer edző szenteli az idejét a jövő generációjának, ám néha ez a feladat nehezebb, mint azt bárki gondolná. A szülők sokszor nem a sport világában szocializálódtak, vagy éppen ellenkezőleg: túlságosan is áthatja őket a versenyszellem. Egy jó sportszülő alkalmazkodik ahhoz, hogy a gyereke sportol, és amiben csak lehet, támogatja őt, de nem esik túlzásba sem.
Az edzők és szülők párharca mindig létezett, és létezni is fog. A sportszülők egyik legnagyobb erőssége a gyerekek iránti rendíthetetlen érzelmi támogatás és az, hogy hajlandók áldozatokat hozni a gyerekük érdekében. Sokan azonban túlgondolják a szerepüket és olyan területeken is beavatkoznak, amelyek nem az ő kompetenciájukba tartoznak, hanem az edzőre és a sportoló gyerekre. Ezek a káros magatartások súlyosan befolyásolhatják a gyerekek mentális egészségét is. Íme a legkárosabb sportszülő típusok!
Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor a hétvégi mérkőzésen egy édesapa hangját jobban lehet hallani, mint a szakmai munkáért felelős edző utasításait. A legrosszabb az, ha az ordítozó szülő folyamatos taktikai utasításokkal látja el a pályán éppen boldogulni próbáló gyerekét. Ezzel a szülő a gyerek fejlődését is hátráltatja, hiszen nem hagyja, hogy meghozza a saját döntéseit, elkövesse a saját hibáit. Nemcsak a gyerekekre van azonban negatív hatással, hanem aláássa az edző tekintélyét, és összezavarja a játékosokat is a pályán. Emellett a mentális teher, amit egy ilyen gyerek cipel, sokszor a viselkedésére is negatív hatással van.
Sok sportoló gyerek szülője folyamodik „politizáláshoz”, hogy privilégiumokat harcoljon ki az edzőnél. Ezek a sportszülők folyamatosan igyekeznek az edző szimpátiáját elnyerni, hogy befolyásolják a döntéshozatali folyamatot. A legáltalánosabb céljuk, hogy a gyerekük több játékidőt, vagy különböző kiváltságokat kapjon. A felkészült edzők természetesen nem vesznek tudomást erről a viselkedésről, és a legtöbbjük azonnal kiszúrja, ha valaki ilyennel próbálkozik.
Ezek a típusú szülők rendkívül elfogultak a saját gyerekükkel szemben és általában semmi sem tántorítja el őket attól a véleményüktől, hogy mindenki más a hibás a rossz eredményért, teljesítményért. A legjobb, amit ebben az esetben a szülők és az edzők tehetnek, hogy megállítják ezt a szülőt. Ha egy szülő egy másik gyereket szid nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a mi gyerekünket is éppúgy kritizálja másoknak. A legrosszabb ebben a viselkedésben, hogy a gyerekekre is átragadhat, és így elveszítik a fókuszt: a saját teljesítményük értékelése helyett mindig másokban keresik majd a hibát, ami teljes tévképzeteket szülhet.
A szakértő szerint így kezelhetők a problémás szülők
Lapunk felkereste a Mészöly Focisuli SE utánpótlás edzőjét, Marosfi Richárdot. A szakértő elárulta, hogy milyen módszerek állnak a sportszakemberek rendelkezésére a problémás szülők kezelésében.
„Az egyik legfontosabb, hogy a szülőkkel olyan kapcsolatot alakítsunk ki, amely lehetővé teszi a tiszta és konstruktív kommunikációt, akár a kényelmetlen témákról is. Fontos, hogy a szülő és edző közötti társalgás sosem lehet számonkérés jellegű. A klub és az edző feladata ezt edukációval támogatni, ami egyben prevencióként is működik a problémás szülői magatartásokkal szemben. Nehezen kezelhető szülők esetén is a korrekt, nyílt kommunikáció a leghatékonyabb eszköz, és ha ez sem működik, akkor más megoldás ritkán van. Szakmai oldalról érdemes bevonni a szülőt, hogy megértse az edző döntéseinek alapját. Tapasztalatom szerint jó kommunikáció mellett ritka, hogy a szülő továbbra is problémás marad – ha mégis, akkor gyakran inkább klubcserével próbálkozik, sokszor a gyerek kárára.”
Íme egy videó a negatív szülői viselkedésről:
Ez is érdekelhet:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.