Ki fizet, ki telefonál? Szigorú szabályok mentén randiztunk az ötvenes években

A  randizás szabályai idővel változtak: évekkel ezelőtt sokkal szigorúbb rendszerben zajlottak a találkozók, mindennek megvolt a maga módja. A life.hu összegyűjtött néhány régi szabályt.

1. Az első lépés

Az 1950-es években botrányosnak számított, ha egy nő kezdeményezte a randevúzást. Egy fiatal lány soha nem hívott el egy fiút randevúzni, ez alól nem volt kivétel. Annak idején a nők megadták a telefonszámukat egy férfinak, ezután várakoztak. Az elképzelhetetlen volt, hogy a nő tárcsázzon.

2. Viselkedés

Annak idején sem a nők, sem a férfiak nem kaptak túl sok csábítási tippet. Hogy mihez kell magukat tartani, az inkább csak sejtetve volt. A nőktől elvárták, hogy minden helyzetben úgy viselkedjenek, mint az úri hölgyek, de ennél bővebb iránymutatásra nem számíthattak.

3. A férfi házhoz megy

A találkozók annak idején úgy zajlottak, hogy a férfinak el kellett mennie a nő otthonához, onnan együtt indultak a randevú megbeszélt helyszínére. Ha megérkezett, csengetnie kellett. Akkor még az üzenetek nem léteztek, az pedig kifejezetten udvariatlanságnak számított, ha a férfi csak az autója dudáját nyomta meg párszor, és várta, hogy a hölgy szaladjon.

4. Pletyka

Manapság szaftos téma az, hogy egy ismerősünknek hogyan sikerült a randevúja, alaposan, részletekbe menően beszélik ki az emberek a legapróbb történést is. Régen maximum néhány szóban számoltak be a randiról, vagy legalábbis ennyivel kellett volna elintézniük.

5. A bemutatás

Ma már teljesen normálisnak számít az, hogy a szülők nem igazán tudják, kivel randizik a gyerekük, vagy talán még azt sem, hogy egyáltalán randizik-e, ez régen bizony nem így volt. A szülőknek való bemutatással sem vártak túl sokáig, a potenciális partnereket nagyon hamar megismerték a közeli családtagok. Figyeltek is arra, hogy az illető hogyan viselkedik az egyes családtagokkal, és véleményt formáltak az udvarlóról.

6. A férfi fizet

Habár még manapság is sok férfi fizet az első találkozón, ez a szokás többnyire kikopott már. Annak idején azonban ez nem volt kérdés, a randevú költségeit a férfi állta. Az a fiatalember, aki nem engedhette meg magának, hogy fizesse az éttermi számlát jobban tette, ha nem is hívott el egyetlen lányt sem. Nagy sértésnek számított, ha a nő fizetett, de már az is, ha csak felajánlotta.

7. Elköteleződés

A fiatalokat arra biztatták, hogy egyszerre csak egy randipartnerrel foglalkozzanak. Így nyílt lehetőségük jobban megismerniük egymást és felkészülni egy komolyabb kapcsolatra, valamint később a házasságra, legfőképp arra a felelősségre, amely egy ilyen kapcsolattal jár.