Sportteljesítményéről és természetes szépségéről ismerik legtöbben Jakabos Zsuzsát, ám most új oldalát mutatja meg. Az ország legszebb úszójaként számon tartott olimpikon elektronikus olvasójával fogad, könyveit szinte mindig magával hordja egyetlen kis gépbe zárva. Elárulta, versenyek előtt, amikor nagyon izgul, mostanában olvasással relaxál. Az új módszer Rióban, az olimpián is segítségére lehet.
Épp csak kiszállt a medencéből a többórás reggeli edzés után, de már készen is áll az interjúra. Fitt, friss, felszabadult, mosolyog. Jakabos Zsuzsa igazi sportember és az akaraterő bajnoka: amit elkezd vagy elhatároz, azt be is fejezi, véghez is viszi – így áll hozzá életében mindenhez, nem csoda, hogy nincs olyan könyv, amit félbehagyott volna.
– Nemrégiben a kezembe került Umberto Eco A rózsa neve című, rendkívül hosszú regénye. A történet 1327-ben egy olaszországi bencés kolostorban játszódik, a témához nincs semmi kötődésem és az első száz oldal után még mindig úgy éreztem, nem fogott meg a mű, mégsem hagytam abba. Több hónapig ültem a könyvvel a kezemben, szenvedtem, de elhatároztam, ha egyszer belekezdtem, befejezem. Jó döntés volt, nagyon megfogott a végére a több szálon futó, izgalmas nyomozás. Később, az utószóból kiderült, a kitartó olvasóknak szánta ajándékként a kötet második felét az író, aki szerint csak az érdemli meg az utána következő részeket, aki átrágta magát az elején. Ezzel együtt volt teljes az élmény, feldobott a szerző önkritikája és őszintesége is – meséli lelkesen egyik legfrissebb olvasmányáról.
– Utazás közben szeretek olvasni, ilyenkor van időm erre leginkább – mondja a sportoló, akiről tudjuk, legtöbbször egy hetet sem tölt el egy városban. Versenyről versenyre, edzőtáborból edzőtáborba repül, hű útitársai a könyvei és a fürdőruhája. A repülőkön – tapasztalata szerint – a többség, ahogy ő is, olvas. – A hosszabb utakon, ha körbenézek a fedélzeten, könyveket látok a fejek helyett – mosolyog.
– Csajos, szerelmes regényt, fantasyt nem vennék le a polcról. A tanulságos történeteket szeretem, amelyekben látom a jellemfejlődést. Az olyan könyvek is lekötnek, amik a régi időkről szólnak, amikor ezeket olvasom, könnyebb elképzelnem, hogyan éltek őseink. Szerintem ebből tudunk tanulni és építkezni – fejti ki és elárulja, most Mark Twain tollából Jeanne d’Arcról olvas egy történelemhű regényt. A szerző a műben az orléans-i szűz egyéniségének, cselekedeteinek titkait kutatja. Éppen azzal foglalkozik, ami leginkább érdekli egy olvasmányban az Európa-bajnok úszót.
Nem csoda ezek után, hogy a teniszező Andre Agassi életrajzi könyve az, amit Zsuzsa legkedvesebb könyvei között elsőként említ.
Dragomán György: Oldszkúl hárdkór házasság
Levéltitkok: Szerelmes vallomások
Könyvből film: Szerelem a kolera idején
Mark Twain: Jeanne d’Arc
Hegedűs Péter: Bál van az operaházban
Arany László: A szomorú királykisasszony
Kritika: Karen Joy Fowler: Majd’ kibújunk a bőrünkből
– Az Open című kötetben a sporttörténelem egyik legnagyszerűbb alakja őszintén feltárja múltját, így megérthetjük motivációját, maximalizmusát. Sokáig nézegettem a borítót, mire kinyitottam. Az tetszik leginkább, hogy Agassi humorosan meséli el, mi járt a fejében egy-egy meccs előtt és közben. Sportolóként egyszerre bele tudtam élni magam a helyzetébe, tanultam is tőle – a humorról gyorsan eszébe jut: hiába nem rajong a fantáziavilágért, Rejtő Jenő poénjai elől ő sem menekülhet. Jó üzlet a halál című kötetét különösen szereti, igazán kikapcsolja a hajtás közben.
– Szinte minden bekezdés megnevettet, ennél jobb szórakozást sokszor kívánni sem lehet – fejti ki mosolyogva.
– Agatha Christie-től is több könyvem van, mert azt is szeretem, ha olvasás közben gondolkodni kell, bűnügyei kibogozásáig pedig mindig végig kell menni vele az úton a kötet végéig. A Három vak egér történetét olvastam legutóbb: érdekes, minden szereplő – beleértve az addig egyáltalán nem gyanúsakat is – mennyire zavartan kezd viselkedni, amikor kiderül, hamarosan rendőr érkezik a cselekmény helyszínére. Többet inkább nem mesélek, hiszen minden morzsa titkot árulna el – ajánlja a művet.
Számolja a tempót, fordul a falnál, oda-vissza úszik kilométereken át, koncentrál, mégis olykor elindul az a bizonyos „második gondolat”…
– Ezt ki kell kapcsolnom és jól is esik, ha sikerül, de annyit vagyok egyedül úszás közben, hogy nem mindig megy. A második gondolati sík az, amit versenyek előtt muszáj kizárnom. Alvással próbálkozunk előfutamok után várva a döntőt, de ha nagy az izgalom, ez nehezen megy. Mostanában próbáltam ki először, hogy könyvvel lazítok a megmérettetés előtt: bevált a módszer. Egy jó történet leköt, az olvasás megnyugtat, és segít kizárni az izgalmat, a félelmet, így el tudok aludni, ami segít a regenerációban. A regények mellett pszichológiai témájú kiadványokat is sokszor lapozok. Ezekből magammal tudok vinni egy-egy gondolatot, amibe akár az edzésen, egy nehéz helyzetben vagy a versenyeimen belekapaszkodhatok, segítenek feldolgozni a veszteséget is, ami ilyen vagy olyan formában, de bármikor utolérhet egy sportolót. Az úszásról is vannak szakkönyveim, előfordult, hogy egy-egy pici mozdulatot ezek segítségével javítottam ki – kukucskálunk be a kulisszák mögé.
A közösségi oldalakon látni, hogy többször közzéteszi, mit forgat szabadidejében. – Sokak követnek ezeken a felületeken, ezért nagyobb az esélye, hogy valakit olvasásra csábítok. Ez nem titkolt célom is. Amióta a technika, a barátok azonnali üzenetei bárhol elérnek, a fiatalok többsége sajnos eltávolodott az irodalomtól és nem tudják, miről maradnak le. Szerencsére ismerek olyanokat, akik fogékonyak a kultúrára, örülnek a könyveknek. Nekik is szívesen ajánlom olvasmányaimat – indokolja a posztokat. Legújabb tervébe is beavat, talán éppen a fenti célja miatt.
– Fejembe vettem, hogy előszedem a kötelező olvasmányokat, felnőtt fejjel szeretném megérteni, miért ezek a kiemelt könyvek. Valószínűleg ámulni fogok, miket hagytam ki eddig – teszi hozzá lelkesen és amilyen kitartó, terve megvalósulásában egy percig sem kételkedek.