Ötször annyira szeretik gazdájukat a kutyák, mint a macskák – állítják a legújabb tudományos vizsgálatok. A kísérletek során az állatokban felszabaduló oxitocin, vagyis „szerelemhormon” mennyiségét mérték meg azután, hogy meglátták a gazdájukat.
A tudósok felfedezték, hogy miközben a kutyákban minden alkalommal nagy mennyiségű hormon szabadult fel, addig a cicák alig termeltek valamit.
A vizsgálatokban tudósok és állatorvosok végeztek különféle teszteket, például az odaadást is figyelték. Eszerint szinte az összes kutya izgatottan üdvözölte a gazdit, mikor az hazajött, ez vitathatatlan bizonyítéka a szeretetnek.
A macskáknál is sok példa van arra, hogy azonnal a gazda segítségére sietnek, ha az megbetegszik vagy éppen életveszélyben van, például stroke fenyegeti. Bizonyítékok vannak arra, hogy ilyenkor előfordult, hogy a cica átölelte, hozzábújt gazdájához, vagy éppen hangos nyávogással próbálta figyelmeztetni. A cicakedvelők meg vannak győződve arról, hogy a kis szőrgombócok ugyanúgy kötődnek az emberhez, mint a kutyák, csak náluk nem annyira látványos a szeretet kifejezése.
A tudósok már korábban is vizsgálták az oxitocin termelődését a kutyákban. (Ez az a hormon, ami péládul az anyukákban is termelődik szülés és szoptatás során, hogy segítse a kötődés kialakulását a babájukhoz, és szerelem során is ez szabadul fel az emberekben.) A macskáknál azonban korábban még nem mérték ezt. Most egy amerikai neurológus, dr. Paul Zak vizsgálta meg mindkét állatnál.
A kísérlet során tíz-tíz kutyától és macskától vettek nyálmintát tíz perccel azelőtt, hogy játszott volna velük a gazdi, majd az után, hogy foglalkoztak velük. A mintákban az oxitocin jelenlétét vizsgálták. Az erdmény megdöbbentő volt: a kutyáknál az átlagos növekedés 57,2 százalék volt, a macskáknál csak 12 százalék. Volt egy kirívó eset is a vizsgálatok közt, az egyik kutyánál 500 százalékos volt az emelkedés. Ő valószínűleg végtelenül szerelmes a gazdájába.
Ebből a vizsgálatból vonták le azt a következtetést, hogy a kutyusok jobban szeretik a gazdit. A kutatásban részt vevő professzorok persze valószínűleg nem tudták megoldani az állattartók örök vitáját, sőt tovább fokozták azt.
