Már nyáron bejgliket sütött Mautner Zsófia, de ne ijedjenek meg, akkor még nem a karácsonyra készült. Hogy mégis mire, azt hazánk népszerű gasztrobloggere elárulja interjúnkban. Továbbá felhívja a figyelmet egy francia sajt és a pezsgő kapcsolatára, hasznos tippeket ad a háziasszonyoknak, és mesél a kunmadarasi nagyszülőknél töltött ünnepekről is.
Amit lehet, készítsünk házilag
Mesteri szinten űzi a „last minute” művészetet, vagyis sokszor mindent az utolsó percre hagy – árulta el egy interjúban. A karácsonyi készülődéssel is ez a helyzet?
Az ideális válasz most az volna, hogy nem. Ha elmondhatnám, hogy le tudok lassulni erre az időszakra és mennyire jó, ha az ember előre tud készülni az ünnepre. De ez álszentség lenne a részemről... A karácsonyi ajándékok terén nagyon rossz vagyok: jellemző, hogy december 24-én még egy könyvesboltban kutatok a megfelelő meglepetés után, pedig minden éven megfogadom, hogy időben elkezdem a vásárlást.
A konyhában egy fokkal jobban állok, ott élvezem is a készülődést. Az egyik legjobb barátnőmmel már ősszel kijelöltünk egy napot arra, amikor decemberben együtt főzőcskézünk. Igazi partihangulatban készítjük a keserű narancslekvárt és az eggnogot – utóbbi tojáslikőr, csak egy kicsit másképp, mi például kókusztejet adunk hozzá. Mindent jó nagy adagban főzünk, majd csinos kis üvegekbe osztunk el, ezeket adjuk át a fő ajándékaink kísérőjeként.
Mit tanácsol, mikor érdemes elkezdeni a konyhai előkészületeket az ünnepre?
Egy héttel karácsony előtt, és készítsünk mindent házilag, olyat, ami két hétig is elállhat. Például az édes-savanyú chutney (csatni) tökéletes a maradék sültekhez. A mazsola alkoholban áztatva, a mazsolakompót kiváló a kacsához, sajtokhoz, univerzálisan bevethető. A minél egyszerűbb, kevésbé munkaigényes ételeket érdemes választani karácsonykor, és amit csak lehet, előre csináljunk meg, hogy aztán a vacsorára már csak egy nagy hús megsütése legyen a feladat.
Mennyire egyértelmű, hogy családi körben ön készíti az ünnepi vacsorát?
Az Ízes élet főzőműsorban gyakorlatilag már ősztől a karácsonyi ételekről szóló részeket forgatjuk, így mire valójában itt a szezon, addigra már kisütöttem, -főztem magam. Idén még inkább ez a helyzet, mert az angol nyelven megjelent szakácskönyvem, a Budapest Bites miatt már nyáron sütöttem a bejgliket… (Nevet.) Amikor tehát eljön az ünnep, akkor már a családra, az együtt töltött időre szeretnék koncentrálni, nem az ételkülönlegességekre.
Nálunk hagyományos ünnepi fogások kerülnek az asztalra, mint a halászlé, a pulyka, vagy édességként a bejgli, hókifli, zserbó. Három-négy éve Sebestyén Balázsék beszélgetésre hívtak a reggeli rádióműsorukba, és kérték, hogy készítsek „extrém” bejglit. Így született meg a narancsos-sütőtökös-gyömbéres változat, aminek akkora sikere lett, hogy a családban azóta is mindig követelik.
Ha karácsonykor további különlegességet szeretnénk az asztalra, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy egy drágább árfekvésbe tartozó tengeri halat választunk. Talán nem is gondolnánk rá, de a hétköznapibb megoldásokat is ünnepi szintre emelhetjük. Erre jó példát találtam, amikor Herczeg Ágnessel nemrég tartottunk egy nagy pezsgő-étel kóstolót. Számomra is óriási meglepetést jelentett, ahogyan egy nemes, érett, büdös, francia sajt – ami szinte már magától mászott – fenomenálisan illett a pezsgőhöz…
Minél vastagabb egy regény, annál jobb
Milyen karácsonyi emlékeket őriz a leginkább?
A kunmadarasi nagyszülőknél töltött ünnepeket. Gyerekkoromtól él bennem azoknak a karácsonyoknak az illata, hangulata. A szenteste megszólaló csengővel, a falusi karácsonyfadíszekkel. Nagymamám mindig rengeteget készült az ünnepre, kemencében sült pulyka, tömérdek sütemény várt minket. Karácsony másnapján a reggelinek is egészen különleges hangulata volt: a karácsonyfán ügyesen visszacsomagolt oldalukat mutatták – az egyébként már üres – szaloncukorpapírok, az asztalon héjában sült burgonya, libatepertő csalogatott.
Idén decemberben miért nem tud lassítani?
Karácsony ideje a gasztronómiával foglalkozóknak mindig elég sűrű, például sok a céges rendezvény. Aztán az első, külföldieknek szóló szakácskönyvemnek úgy tűnik, elég jó kis utóélete lesz, ezzel is foglalkozom. De már a következő fél-egy évre is megvannak a terveim, sok kreatív projektet, alkotótevékenységet találtam ki. Olyan nőket mutatok be a világ minden tájáról, akik a gasztronómiában találták meg magukat. A történetük azt üzeni, mennyire megéri az embernek megkeresni a saját útját, még ha először szürreálisnak is tűnik a választott irány.
Ha az ünnepekkor eljön a pihenés ideje, mivel lazít majd?
Karácsonykor alig várom, hogy a szépirodalomba meneküljek. Igaz, ennek most kicsit ellentmondok, mert Váncsa István Lakoma című műve már az éjjeliszekrényemen várja, hogy elolvassam. De ez nem egyszerűen szakácskönyv, sokkal több annál: kevésbé ismert kulturális, gasztronómiatörténeti érdekességeket találunk benne, szellemes, irodalmi szöveggel. Már belelapoztam, fergeteges lesz. Gárdos Péter Hajnali láz című regényét is szeretném elolvasni. Egyébként minél vastagabb egy könyv, annál jobb. Reggel beülök egy kényelmes fotelbe, egy tányér bejglivel a kezem ügyében, és estig fel sem állok onnan, csak olvasok.
A szeretet, az együttlét a fontos
A világ több nagyvárosában is élt, hogy emlékszik a külföldön töltött ünnepekre?
Magát a karácsonyt mindig sikerült családi körben töltenem, így inkább a készülődés időszakára emlékszem. New York ebből a szempontból is nagyon különleges, ott annyira giccses minden – a város, az üzletek választéka, a folyamatosan, mindenhonnan áradó giccses zenék –, hogy az már jó. (Nevet.) Bécsben nagyon szép a karácsonyi vásár, minden évben külön rituálét jelent nekünk, hogy ott töltünk el egy napot, forraltborozással, karácsonyi piaccal. Itthon, Budapesten a bazilikánál lévő vásár a legkevésbé kommersz, ott minőségi ételekkel, jó választékkal találkozhatunk.
Sokat utazik, a beszélgetésünk után is a reptérre indul. Megkerülhetetlen a kérdés: a párizsi támadások, a terrorfenyegetettség miatti biztonsági intézkedések mennyire befolyásolták az életét, szokásait?
Nagyon nehéz, az eseményeket látva az emberben azért ott az érzés, a négy fal között maradna. Brüsszelben éltem öt évig, minden utcát, teret ismerek, ahol most fegyveres katonák járnak… Látom a Facebookon, hogy az ott élő barátaim hétköznapjaira is hogyan hatottak az intézkedések, időszakos korlátozások. Nagyon megérint. Ugyanakkor sajnos nincs olyan hely már Európa-szerte sem, amire azt mondhatnánk, hogy biztonságos. Nem tud az ember védekezni. Szörnyű példa erre a párizsi, váratlan helyen történt támadás, ilyenekre nem lehet felkészülni. Ennek ellenére én azt választottam, hogy ugyanúgy élek, ahogy eddig. Nyitottan állok mindenhez, nem zárkózom el az utazások elől, elmegyek azokra a helyekre, ahova szeretnék.
Az ünneppel zárjuk, egy üzenettel. Mi a legfontosabb karácsonykor?
Egyértelműen a család, a szeretet, a minőségi együttlét. Órákig csak üldögélni és beszélgetni. Kicsit lassítani, a nagy rohanásban elmaradt találkozásokat, elfelejtett telefonhívásokat pótolni…
A további tartalomból:
Még van idő: ünnepváró teendőink
Tippek Bonnie konyhájából : Látványos, gyors, finom
Makány Márta tippjei: Idén télen divat minden, ami csillog
Sminktanácsok: Igéző füstös szemek
Praktika: Fűzzünk lila mécsestartót!
Hátha idén sikerül...: Hogyan spóroljunk karácsonykor?
Párkapcsolat: Csomagoljuk ki a problémákat
Szépségápolás: Házi praktikák téli bőrápolásra
Kifogások helyett: Beszéljünk pár konkrét élethelyzetről…
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
