Bár az elmúlt csaknem egy évben egészségügyi szempontból leginkább csak az ebola miatt hallhattunk Afrikáról, a kontinensen az ennél jóval általánosabb betegségek gyógyítása is komoly fejtörést okoz. A fertőzések nem megfelelő kezelése miatt olyan stádiumba is elérhet egy-egy betegség, ami a modern világban elképzelhetetlen.
Alig néhány hete jelentették be, hogy a Magyar–Afrika Társaság (AHU) egészségügyi központot létesít Ugandában, máris szervezik az országba tartó újabb orvosi missziót. Sorrendben ez lesz a tizenkettedik, a program viszont az első óta változatlan: a szakemberek Uganda legszegényebb régióiba viszik el szaktudásuk legjavát, hogy ezzel segítsék a helyi egészségügyet. A cél, hogy azok is hozzájussanak az orvosi ellátáshoz, akik eddig nem vagy esetleg csak nagyon felületes kezelést kaptak.
Európában a betegségek zöme könnyen kezelhető, ám az afrikai országban sok esetben a legegyszerűbb betegségek is kihívást jelentenek az orvosok számára. A problémát nem elsősorban a szakmai tudás, sokkal inkább a felszerelés, de még inkább a pénz hiánya jelenti. Éppen ezért hatalmas szükség van az ehhez hasonló humanitárius missziókra, a magyar orvosok pedig ebben élen járnak.
De milyen betegségekkel kellett szembenézniük a szakembereknek?
Kevés és rossz a víz
– Bár Afrikáról azt gondolná az ember, hogy számtalan egzotikus betegséggel találkozik, valójában ott is ugyanazok a problémák, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy a szegénység miatt sokkal súlyosabb formában fordulhat elő egy-egy kór – mondja dr. Kiss Krisztina háziorvos rezidens. – A legnagyobb problémát a víz hiánya, illetve annak minősége okozza: számtalan páciens fordult hozzánk gyomor- és fejfájással, ami a nem megfelelő tisztaságú folyadéknak, valamint a bevitel rendszertelenségének köszönhető. Ugyanebből a problémából ered a higiénia hiánya is, sok esetben ugyanis csak néhány naponta fürdenek meg az emberek. Éppen ezért rengeteg a bőrfertőzés, gombás fertőzés, rühesség, rovarcsípés, valamint az allergiás tünetekkel jelentkező beteg is. A legdurvább eset egy csontig hatoló fertőzés volt, amit csak nagyon nehezen tudtunk helyrehozni.
– Mindezek mellett sok olyan problémával is találkoztunk, amit az emberek életmódja okozott. Rengetegen jelentkeztek derék-, térd-, váll- vagy nyakfájással, ami annak köszönhető, hogy a helyiek kézzel mosnak. Mivel ezt nyújtott lábbal, a földig hajolva teszik, az egész csontvázrendszerüket igénybe veszik. A tömegközlekedés hiánya miatt hatalmas súlyokat kénytelenek cipelni, jórészt a fejükön, ezzel terhelve a nyakcsigolyákat – teszi hozzá Kiss Krisztina.
A szakember még április elején, a X. Orvosi Misszióval jutott ki Afrikába, és mint mondja, nagy álma teljesült azzal, hogy egy humanitárius küldetésen vehetett részt a fekete kontinensen.
Kell a védőoltás
Az orvosi misszió tagjai egy hónapon át dolgoztak a kiküldetésben, ám ez idő alatt csaknem 3000 beteget láttak el.
– Volt olyan nap, amikor 160 pácienssel foglalkoztunk, ami hatalmas mennyiség, de átlagban is megvolt a napi 100-150 ember. Reggel 9 órától este 5-6 óráig szinte megállás nélkül, folyamatosan láttuk el az eseteket. A bőrfertőzések mellett sok volt a férges, a cukorbeteg vagy a magas vérnyomással küzdő beteg, és arányaiban véve magas volt a HIV-pozitív emberek száma is. A legtöbbször azonban nem is különlegességekkel, hanem egy teljesen általános kór kifejlett stádiumával találkoztunk. Miközben a világ legtöbb országában ezekre már kapni gyógyszert, és rövid időn belül kikezelhetők, ott ennek hiányában igen súlyos esetek is előfordultak – meséli a háziorvos rezidens. Mint mondja, bár ezeknek a betegségeknek a legtöbbje alapvetően nem veszélyes, a térség fertőzései miatt nem árt az óvatosság.
– Aki Ugandába szeretne utazni, annak csak a sárgaláz elleni védőoltás a kötelező, de én úgy voltam vele, hogy legyek inkább túlbiztosítva, csak semmi baj ne legyen. Éppen ezért felvettem egyebek között a tífusz, valamint a hepatitis A és B elleni oltásokat is. Fő az elővigyázatosság – mondja a szakember.
Nem mindig volt könnyű dolgozni
A csapat arra számított, hogy sátrakban kell majd dolgoznia, így kellemes meglepetésként érte őket, hogy egy fedett épületben kaptak helyet. Ennek ellenére volt néhány probléma, amit muszáj volt leküzdeniük.
– Az épületben nem mindig volt világítás, és a folyóvíz-ellátás is többnyire akadozott. Bár az esőzéseket szárazon úsztuk meg, sötétedéskor muszáj volt befejeznünk a rendelést. Éppen ezért volt olyan beteg, aki három napon át várt arra, hogy el tudjuk látni. Bár az asszisztensek igyekeztek segíteni, hogy gyorsabb legyen a folyamat, egy idő után fizikailag sem lehetett több beteget ellátni. Az sem volt könnyű, hogy tőlünk, orvosoktól sokan csodát vártak, illetve úgy gondolták, hogy az az orvoslás, ha gyógyszert kap a beteg. Nagyon nehéz volt elmagyarázni, hogy egy tumor vagy egy autista gyerek esetében nincs olyan szer, ami hatásos lehetne – emlékszik vissza Kiss Krisztina.
Amellett, hogy az orvosi misszióval sokat segítettek az ugandai szegényeken, a kint megszerzett tapasztalatokat idehaza is kamatoztatni tudja a háziorvos rezidens. A szakember jelenleg önkéntesként segít a menekülttáborokban, hogy az út során szerzett sérüléseket, fertőzéseket minél nagyobb szakszerűséggel láthassák el.
Egy kisvárosnyi emberen segítettek
A Magyar–Afrika Társaság (AHU) 2009 óta tizenegy sikeres orvosi missziót küldött Afrikába, amelynek keretében 26 magyar orvos több mint 23 ezer betegnek nyújtott orvosi ellátást. Az orvosok tiszteletdíj nélkül, szabadságuk terhére vállalták a munkát, a költségeket pedig az AHU adományokból, az orvosok által beérkezett felajánlásokból és szponzoroktól érkező pénzekből fedezte.
