Máig megfejthetetlen rejtély az, ami a kanadai Anjikuni-tó közelében egy inuit településsel történt 1930 novemberében: harmincöt - negyven lakójának (egyes források szerint ezerkétszáz) nyoma veszett, sőt még a holtak is eltűntek sírjaikból.
A megmagyarázhatatlan esetet egy Joe Labelle nevű prémvadász jelentette a helyi hatóságoknak, aki eredetileg éjszakai menedéket keresett az ott élő, mindig barátságos inuit eszkimóknál. A halászfaluba érve síri csend fogadta, egy lelket sem talált.
A hófödte kunyhókból hangok nem szűrődtek ki, és egyetlen kéményből sem gomolygott felfelé a füst. Amikor útban a falu felé az Ajikuni-tó mellett haladt el, a csónakok és kajakok a parthoz kötve ringtak a vízen. A vadász teljesen megdöbbent, amikor házról házra járva mindent érintetlenül talált. Az ételek, az italok, a tűzrakások (egy-két kunyhóban még parázslottak), az otthonok, a ruhák is úgy voltak, mintha csak épp kiugrottak volna az emberek a házaikból egy pillanatra.
Az ajtóhoz támasztva még mindig ott álltak a férfiak nagy becsben tartott puskái, pedig köztudott volt, hogy egyetlen eszkimó vadász sem felejtené otthon
a puskáját.
A holtak is eltűntek a sírokból
A kiérkező hatóságok, a kanadai királyi lovasrendőrség további különös dolgokat tapasztalt: sehol egy lábnyom, se vér, se készülődés, se dulakodás vagy harcnak a nyoma, ami pedig végképp furcsa, hogy a falutól alig 90-100 méternyire megtalálták hét szánhúzó kutya tetemét, melyekről kiderült: éhen pusztultak, noha köröttük a falu élelmiszerraktárai, valamint portái tárva-nyitva álltak.
A leghátborzongatóbb felfedezésre azonban csak jóval később, egy alapos feltáró vizsgálat során jutottak a szakemberek: a temetőben a látszólag érintetlen sírokból eltűntek a holtak, a zárókövek viszont
a helyükön voltak.
Fura fényjelenségekről beszéltek
Az esetet követően a közelben élők és a környéken járók beszámolóikban többen is azt nyilatkozták, hogy az eltűnés feltételezett idejében az Anjikuni-tó felett furcsa fényjelenségeket tapasztaltak. Az első, aki erről beszámolt, a francia felmenőkkel rendelkező Pierre Menard lovasrendőr parancsnoknak, egy Armand Laurent nevű, a falu közelében ideiglenesen tábort vert prémvadász volt, aki két fiával járta a környéket. A trapper úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt napokban többször is észleltek fiaival egy furcsa fényjelenséget, mely változtatta a színét, miközben ide-oda cikázott szabálytalanul, majd hirtelen nekilódult, s eltűnt az Anjikuni-tó irányában.
Sokan később úgy vélték, Laurent biztos csak sarki fényt látott, ám ő ezt határozottan visszautasította, mondván, amióta az eszét tudja, a sarkvidék hómezőit járja, csak felismeri a sarki fényt. Elmondása szerint a vakító fény pillanatról pillanatra változtatta formáját, egyszer hengeres alakú volt, másszor pedig olyan, mint egy óriási lövedék.
Nehéz elképzelni, hogy önként távoztak
Hogy mi volt az, amit a prémvadász látott, immár soha nem derül ki, de úgy tűnik az sem, hogy hová tűnt egy egész falu, mi lett a holtakkal. Az ott élők szerint csakis földönkívüliek vihették magukkal az embereket, de néhány hitetlenkedő tudós úgy vélte, nem történhetett egyéb, mint az, hogy a falu lakosai valamilyen oknál fogva fogták magukat, felkerekedtek, és egyszerűen elvándoroltak valahová. Azon túl, hogy akkor valahol mégis miért nem kerültek elő, józan ésszel azt is nehéz elképzelni, hogy egy sok száz éves sarkvidéki tapasztalattal bíró eszkimótörzs csak úgy, minden különösebb előzmény, fegyverek, meleg ruhák, élelmiszer tartalék, szánok, kenuk és kutyák nélkül kiemeli őseit sírjából, és nekivág egyik pillanatról a másikra a végtelen hómezőknek…
Mindenesetre, elsősorban a megmagyarázhatatlan eltűnési körülmények, valamint a prémvadászéhoz hasonló beszámolók miatt a földönkívüliekről szóló elmélet a mai napig tartja magát, noha erre sem sikerült bizonyítékot találni az elmúlt 85 év során.
De van egy másik feltételezés is, s voltaképpen ez a leghihetőbb: sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy az egész történet csak kitaláció, emberi fantázia szüleménye. Kiötlője az elmélet szerint bizonyos Emett E. Kelleher újságíró lehet, aki a rejtélyről elsőként adott hírt amerikai lapokban. Ennek viszont az mond ellent, hogy a rendőrség akkoriban tényleg azt regisztrálta, hogy volt egy inuitok lakta kis falu, de a lakói eltűntek. A helyszínelés során azt tapasztalták, hogy a faluból való távozásra semmi sem utal, és nem volt nyoma olyan számításba vehető közlekedési eszköznek sem, amivel az emberek nagy számban elmenekülhettek volna.
Bármi is legyen az igazság, mivel a falucska hajdani lakói azóta sem kerültek elő, és senki sem tudja megmagyarázni a mai napig, hova tűnhettek, az Anjikuni-tó misztériuma úgy tűnik, már örök rejtély marad…
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
